Jákob és Ráchel találkozása a kútnál Marcantonio Franceschini

A festmény párdarabként összetartozik a Mózes megtalálásával. Ugyanennek a két jelenetnek hasonló változatát Franceschini már az 1690-es években megfestette Liechtenstein hercege számára. A kép témája: Jákob először találkozik Ráhellel, akit csak a Lábán szolgálatában töltött kétszer hét év után vehetett feleségül. A történetnek azt az epizódját látjuk, amikor Jákobnak a hárániakkal folytatott beszélgetése közben „megérkezett Ráhel az apja juhaival, mert ő legeltette azokat. Mikor Jákob meglátta Ráhelt, anyja bátyjának, Lábánnak a leányát, és anyja bátyjának, Lábánnak a juhait, odalépett Jákób, elgördítette a követ a kút szájáról, és megitatta anyja bátyjának, Lábánnak a juhait. Jákób azután megcsókolta Ráhelt, és hangos sírásra fakadt. „ (Mózes első könyve, 29, 10-12). Franceschini a két főszereplő alakját itt sokkal erősebben kiemeli, mint a Mózes megtalálásán, a többi alak egy vezérmotívumhoz szolgáltat statisztériát. Jákob előre lépő és hajló testtartása ruhájának élénk vörös és kék színével együtt azt az érzelmi felindulást sugallja, amit a bibliai szövegből is kiolvashatunk. Ráhel fehér ruhás alakja akár egy ókori Három Grácia csoport egyik alakja, a megtestesült báj, nőiesség, megilletődött tartózkodás. A kút mellett a korsót tartó nő és a térdeplő, mutató kislány érdeklődését keltette fel az esemény, a furulyázó pásztorfiú mintha egy antik témájú, bukolikus jelenetről került volna a képre. A távolból két korsóvivő asszony és a juhok közelednek, szintén a jelenet árkádiai, idilli hangulatát erősítve.

©Tátrai Vilmos