Blocher

<h6 style=”text-align: left;”><strong>A svájci művészet remekművei a Christoph Blocher-gyűjteményből</strong></h6>
&nbsp;

Silvia és Christoph Blocher az elmúlt évtizedekben a svájci művészet egyik legjelentősebb magángyűjteményét hozták létre, amely most először mutatkozik be az ország határain kívül. A kollekció remekműveiből válogató kiállítás a realizmustól a szimbolizmuson át az expresszionizmusig, Albert Anker, Ferdinand Hodler, Giovanni Segantini, Félix Vallotton, Giovanni és Augusto Giacometti, Cuno Amiet és Adolf Dietrich alkotásait mutatja be.

A modern Svájc, ez a többnyelvű szövetségi demokrácia csupán 1848 óta létezik. Mivel az országnak nem voltak dinasztikus gyűjteményei és művészeti akadémiái, ezért a svájci művészek – ifj. Hans Holbeintől Ferdinand Hodlerig – Párizsban, Münchenben vagy Bécsben keresték az érvényesülés útját és váltak nemzetközi hírű alkotókká. Különböző művészeti irányzatokban tettek szert hírnévre, így „svájci iskoláról” nem beszélhetünk, mégis vannak hasonló vonások a műveikben: közös témájuk a svájci táj és a benne élő emberek mindennapjai.

&nbsp;

<img class=”wp-image-111818 size-full” src=”https://www.szepmuveszeti.hu/app/uploads/2026/03/blocher_hodler_01.png” alt=”” width=”1350″ height=”880″ /> Ferdinard Hodler: A Grammont Caux felől, reggeli fényben, 1917 Christoph Blocher gyűjteménye

&nbsp;

<strong>Albert Anker gyermekábrázolásai</strong>

A Blocher-gyűjtemény fókuszában Albert Anker és Ferdinand Hodler művészete áll. Anker és a nála húsz évvel fiatalabb Hodler Svájc modern kori festészetének két egymást követő nemzedékéhez tartoztak. Míg Anker a régi mesterek tudását őrző és gyakorló realista iskola lezárója, Hodler már a realizmus talajáról elrugaszkodó, újító szellemiségű szimbolizmus képviselője volt.

Anker, aki teológusból lett festő, elsősorban a falujában élő gyerekeket tanulmányozta. Az általa megörökített arcokból tekintély, komolyság és méltóság sugárzik – szokatlan jellemzők, ha gyermekábrázolásról van szó. Anker elérte, hogy kis modelljeire önálló, autonóm személyiségként tekintsünk, akiknek saját belső világuk van. Ezekben a „komoly” tekintetekben ugyanakkor a 19. század társadalmi elvárásai és a gyermekekre rótt terhek is tükröződnek.

&nbsp;

Albert Anker: Krumplihámozó lány, 1886; Ülő fiú képmása, 1875; Iskolás fiú, 1875
Christoph Blocher gyűjteménye

&nbsp;

<strong>Ferdinand Hodler tájai</strong>

Svájcban, a 19. század végén intenzív magashegyi vasútépítkezések kezdődtek, melynek köszönhetően egyre több, korábban szinte megközelíthetetlen csúcs és hágó vált széles körben elérhetővé. Ferdinand Hodler is gyakran élt a vasút adta szabadsággal: olyan helyeket kutatott fel, amelyeket korábban még senki nem festett le. Kerülte a turisták körében népszerű, zsúfolt kilátópontokat, idillikus magányban alkotott. Egy-egy tájrészletre vagy motívumra koncentrált, a látvány lényegét igyekezett megragadni. A civilizáció nyomai és az emberi alak mellőzésével tájképei a fenséges  élményét hordozó, ikonikus tárgyakká válnak.

Hodler számára a Genfi-tó és környéke is kiapadhatatlan inspirációt jelentett. Közel öt évtizedes alkotói pályája során számos képet készített a tóról különböző nézőpontokból és évszakokban. A naturalista, részletgazdag feldolgozásoktól egészen a transzcendens absztrakció határáig jutó kompozíciókig.

&nbsp;

<img class=”wp-image-111820 size-full” src=”https://www.szepmuveszeti.hu/app/uploads/2026/03/blocher_hodler_02.png” alt=”” width=”1350″ height=”947″ /> Ferdinard Hodler: A Genfi-tó öt kopasz fával (Chexbres felől), 1895–1900 Christoph Blocher gyűjteménye

&nbsp;

<strong>A hegyek festői</strong>

Az 1890-es években egy olyan svájci festőgeneráció lépett színre, amelynek tagjai a századforduló és az azt követő időszak modernista törekvéseinek aktív résztvevői és alakítói voltak. Műveikben a vonal és a szín kifejezőerejét, szimbolikus és dekoratív lehetőségeit kutatták. Mindemellett a hegyek festőinek is vallották magukat, témáikat, motívumaikat szívesen merítették a svájci táj és az épített környezet tárgyaiból vagy a nemzeti történelemből. Giovanni Segantini, Giovanni Giacometti és unokatestvére, Augusto Giacometti például szinkretista módon újrafogalmazott keresztény témák helyszíneként festették meg az Engadin-völgyet.

&nbsp;

<img class=”wp-image-111822 size-full” src=”https://www.szepmuveszeti.hu/app/uploads/2026/03/blocher_giacometti_01.png” alt=”” width=”1327″ height=”1303″ /> Augusto Giacometti: Menekülés Egyiptomba, 1916 Christoph Blocher gyűjteménye

&nbsp;

A kiállítás összes alkotásában tetten érhetők Svájc jellegzetes vonásai: a hely szelleme ott van az ősi paraszti közösségek intimitásában és a civilizáció által érintetlenül hagyott, nagyszerű hegyes, tavas tájakban is.

&nbsp;

A kiállítás kurátora Matthias Frehner svájci művészettörténész, a Kunstmuseum Bern volt igazgatója, társkurátorok: Bors-Bulbuk Zsuzsanna és Lovass Dóra.

<img class=”alignnone wp-image-112351 size-full” src=”https://www.szepmuveszeti.hu/app/uploads/2026/03/logosor_blocher_510x80_hu.jpg” alt=”” width=”510″ height=”80″ />

&nbsp;