Az angyali üdvözlet Assisi Szent Ferenccel Federico Barocci (műhelye)

Barocci művészetét virtuóz rajztudás, lázas vonalritmus, bonyolultságában is könnyed hatású kompozíció, szivárványos színvilág jellemzi. A vallásos elragadtatás festményeinek fő tartalma, és ezzel, hasonlóan Correggióhoz – aki egyébként jelentős hatást gyakorolt rá –, a barokk egyházi festészetnek mutatott példát. A jelen kompozíció Szent Ferenc alakjának kivételével pontosan egyezik a vatikáni képtár nagyméretű, 1582-85 között festett Angyali üdvözletével, amely eredetileg II. Francesco Maria della Rovere herceg kápolnájában, a loretói bazilikában volt. Barocci életrajzírója, Bellori tesz említést az urbinói mesternek arról az Angyali üdvözletéről, amelyen a főszereplőkhöz az olvasó Szent Ferenc alakja társul, és amely Mondavióban, a kapucinusok templomában volt. A Szépművészeti Múzeum képe ennek lehet műhelyreplikája. A két alak beállítása és mozgatása azt a benyomást kelti a nézőben, mintha valamely centrifugális erő hatókörében, amely erőben az isteni akarat manifesztálódik, egy képzeletbeli tengely körül fordulnának el. A kompozícióban rejlő és jelképes jelentőséggel bíró erők és ellenerők kölcsönhatásának szabad kibontakoztatását szolgálja az üresen hagyott előtér. Az ovális arcú, törékeny Mária Baroccinál gyakran visszatérő típus, szokatlanul robusztus viszont a gazdagon redőzött ruhát viselő Gábriel arkangyal. A szobában alvó macska éppúgy a jelenet intimitását fokozza, mint az ablakon át az urbinói hercegi palotára és a San Francesco templom tornyára nyíló kitekintés.

© Tátrai Vilmos