Passió-jeleneteket ábrázoló predella töredéke: Keresztvitel Sodoma (Giovanni Antonio Bazzi)

Mint a Krisztus ostorozása (ltsz. 1161), és a Krisztus elfogatása (ltsz. 1230), valószínűleg ez a kép is eredetileg a ma a sienai Képtárban őrzött, 1510-ben festett Levétel a keresztről oltárkép predellájához tartozott. Az Ostorozás jelenetével összehasonlítva a hatáskeltő eszközök most még triviálisabbak, a szent történés vásári spektákulummá alakul. Sodoma azt a káoszt érzékelteti, amely az erőszak örökké megismétlődő diadalával jár együtt. A Krisztusra támadó borzas pribék és szerecsen társa, a díszes sisakokban és páncélokban pompázó katonák emellett pittoreszk jelleget kölcsönöznek a jelenetnek. Sodoma még a keresztvitelben segédkező Kyrénei Simont sem igyekszik megszépítve eszményíteni: bumfordi, komikus külsejű alaknak festi, nagy orral, bozontos szemöldökkel, fonottkalács turbánnal. A festésmód nyers, improvizatív, az arányok hozzávetőlegesek, a ruhák olyanok, mintha nem szövetből, hanem szeszélyesen kanyargó mély vájatokkal árkolt sűrű masszából volnának. Testnek és drapériának ez a képlékenysége, bármiféle törekvés nélkül magasztos összhangra, jelzi leginkább azt a távolságot, amely Sodoma művészetét elválasztja quattrocento elődeinek stílusától, amelyben a tiszta körvonal és a szobrászias forma dominál. A barna-árnyalatú előtér úgy válik el a kékeszöld tájháttértől, mint egykorú németalföldi festők kompozícióin, csak míg az északi kortársak művein alak és táj egyenrangú motívumok, Sodoma megelégszik a környezet vázlatos bemutatásával, a cselekmény hangulati aláfestésével.

©Tátrai Vilmos