Szent Rókus
Régi Képtár
Szent Balázst felfedezik a vadászok a barlangban
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1330 körül (?) |
| Tárgytípus | freskó |
| Anyag, technika | freskó, stacco módszerrel leválasztva és vashálóval megerősített gipszágyra átültetve |
| Méret | 202 × 181,5 cm |
| Leltári szám | 1300 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A bal oldalt ívesen záródó képmezőben vörös köpenyes, mitrás szent áll egy sziklaüregben. Jobb kezét áldásra emeli, balját a köréje sereglett öt vagy hat vadállat felé nyújtja. A környező erdős, sziklás tájban négy vadászt látunk—egyikük fekete lovon ül, a többieket vadászkutyák kísérik.
Noha a képet a legutóbbi időkig Szent Rufinusz vagy Szent Egyed életéből vett jelenetnek vélték, valójában a vadonban rejtőző Szent Balázs felfedezésének pillanatát ábrázolja. Mint a 13. századi Legenda Aurea írja, Balázst a kappadókiai Sebaste lakói püspökükké választották, ezt követően azonban „Diocletianus keresztényüldözése miatt egy barlangba vette be magát és remeteéletet élt. Madarak hordták neki az élelmet, és a vadak egy szívvel, egy lélekkel sereglettek hozzá. Addig el sem távoztak tőle, míg áldólag rájuk nem tette a kezét. Ha pedig valamelyik megbetegedett, tüstént őhozzá ment, és teljesen visszanyerte egészségét. A vidék ura egyszer vadászni küldte katonáit, s azok máshol hiába fáradozván véletlenül Szent Balázs barlangjához jutottak, ahol nagy sereg vadállatot láttak álldogálni. Igen megdöbbentette őket, hogy semmiképp sem tudják elejteni azokat, s jelentették uruknak. Az még több katonát küldött, s megparancsolta, hogy az összes kereszténnyel együtt vezessék elébe Szent Balázst.”
Szent Balázs az egyik patrónusszentje volt Assisiben annak az önostorozó laikus testvérületnek, akiknek a székhelyéről a falkép származik. Valószínűleg éppen remeteélete miatt válhatott a testvérület példaképévé, hiszen a remeteség és az aszkéta életmód a világtól való visszavonulás, a lelki elmélyülés és a test sanyargatásának eszméjéhez nyújtott mintaképet, melyre a testvérek a gyűléseik alkalmával törekedtek.
A szóban forgó Santa Maria del Vescovado (más néven Santa Maria Maggiore vagy San Biagio) konfraternitást feltehetően a 14. század első felében alapították. Székhelyük, mely Assisi délkeleti részén, a Santa Chiara-bazilika közelében fekszik (ma Via Sant’Agnese,
11–13), eredetileg egy oratóriumból, egy L alakú udvarból, egy káptalanteremből és egy öltözőteremből (?) állt. A káptalan-, azaz gyűléstermet a 14. század első felében több alkalommal is gazdagították freskókkal. Az 1330 (?) körül készült Szent Balázs-jelenet a terem keleti falának közepén, egy több mint öt méter széles, boltozott falfülke bal oldali harmadában helyezkedett el. Tőle jobbra, a fülke középpontjában Assisi Szent Ferenc stigmatizációja volt látható, melyet szintén a Szépművészeti Múzeum őriz (ltsz. 1299). A fülke díszítéséből három további freskó az assisi városi képtárba került (Áldó Krisztus, Szent Balázs, Szent Onofriusz egy donátorral). A freskókat egykor befogadó falfülke a mai napig fennmaradt egy hotelszobába befoglalva.
A falképegyüttes ismeretlen alkotója, akit a San Crispino Mestere szükségnéven említenek a művészettörténészek, Giotto helyi követője volt és feltehetően a Maestro Espressionista di Santa Chiara szükségnéven ismert, Palmerino di Guidóval azonosítható festő műhelyében is dolgozott.
A Szent Balázs-jelenetet az Assisi Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló darabbal együtt 1895-ben választotta le az eredeti helyéről Domenico Brizi assisi restaurátor, amikor a káptalanterem már magánkézben, egy bizonyos Antonio Marfori zenész-zongoraművész örököseinek a tulajdonában volt. A leválasztás azután történt, hogy Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója egy assisi fényképész és műkereskedő, Paolo Lunghi közvetítésével megvásárolta a freskókat a Szépművészeti Múzeum leendő gyűjteménye számára.
© Sallay Dóra 2025
Feliratok
A jelenet alatti feliratsávban, latin nyelven: +++.[C]ECCUS · FRATES[………………….]
A modern hordozó hátoldalán, olasz nyelven, későbbi átfestéssel kitakarva: [D. Brizi d’Assisi?] | trasportò [1895?] (az assisi-beli D[omenico] Brizi ültette át, 1895)
A modern vakkeret hátoldalán, ceruzával, Pulszky Károly (?) kézírásával: Assisi | San Crispino | templomból | Giotto tanítványa | a. Jelenet St. Rufinus éle[tébő]l
A modern vakkeret hátoldalán: Lt. sz. 1300
Bibliográfia
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister: Museum der Bildenden Künste Budapest 1-2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 713. o.
Boskovits, Miklós, “Un pittore ‘espressionista’ del Trecento umbro”, in Francesco A. Ugolini (ed.), Storia e arte in Umbria nell’età comunale. Atti del VI Convegno di Studi Umbri (Gubbio 1968), Gubbio, 1971, 115-130 o.
Todini, Filippo – Zanardi, Bruno, La Pinacoteca Comunale di Assisi. Catalogo dei dipinti, Centro Di, Firenze, 1980, 45. o.
Todini, Filippo, La pittura umbra. Dal Duecento al primo Cinquecento in due tomi I-II, Longanesi & C., Milano, 1989, I: 178, II: 87. o., 166. ábra.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery: A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings; Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 76. o.
Sallay, Dóra, “”Molti e notevoli frammenti di pitture giottesche”: The Frescoes of Budapest’s Museum of Fine Arts from the Chapter Hall of the Assisi Confraternity of Santa Maria del Vescovado”, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts/A Szépművészeti Múzeum Közleményei 128 (2023 [2024]), 57–118 o.
Tátrai, Vilmos – Dobos, Zsuzsanna – Béres, Csenge Júlia, A Summary Catalogue of Italian Paintings, 1250-1800: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2024, 178. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
A gyűjtemény további műtárgyai
