Szent Teréz elragadtatása Francesco Fontebasso

A 16. században élt karmelita apáca, Avilai Szent Teréz önéletrajzában írja le vízióját: egy angyal jelent meg előtte, aki tüzes nyilát több ízben szívébe döfve, lángoló szeretetre gyújtotta Isten iránt. A történet a velencei Francesco Fontebasso rendezésében kevésbé magávalragadó, mint Giuseppe Bazzani azonos témájú, rögtönző szenvedéllyel és személyességgel megfestett képén (ltsz. 6400). Azt nyújtja, amit egy mestersége minden csínját-bínját ismerő, a korízlésnek megfelelni tudó és akaró festőtől várunk: tetszetősen felépített, minden részletében kifogástalanul megoldott kompozíciót.A jelenet egészalakos és színteréről is némi fogalmat alkothatunk. A padlózat kopott kőlapjai sivár kolostorbelsőt sejtetnek, és a kép bal szélén, ha csak árnyékba rejtve is, megjelenik a feszület, amely előtt imádkozva részesült látomásában az avilai szent. Egy másik angyal támogatja Terézt, hogy ájultában földre ne bukjon. A kifejezés is szokányosabb mint Bazzaninál. Az égből érkező angyal kedveskedő mosolya és az apáca önmegadó, szelíd lankadása egész más érzelmi szférához tartozik, mint a mantovai mesternél látott lázas hevület. Fontebassót az extázis felcsapó lángjánál jobban érdekli, hogy zamatos festői effektusokat csalogasson elő az apácaruha fekete-fehér-barna puritánságának és a szélfútta angyal-öltözet piros-kék derűjének társításából. A felület faktúrája tömör és sűrűszövésű, ami a színek sokszoros törésével, a fény rokokó játékával és a táncos mozdulatokkal már már ellentétes hatású.

© Tátrai Vilmos