Krisztus siratása Paolo Caylina

Az 1535 körül, ritka technikával, enyves temperával készült festmény azok közé a művek közé tartozik, amelyeket Pulszky Károly a 19. század utolsó évtizedében Bresciában vásárolt a leendő Szépművészeti Múzeum számára a festő és műkereskedő Achille Glisentitől. Épp a vászonhordozón alkalmazott enyves tempera festék arra enged következtetni, hogy a kép eredetileg körmeneti zászló volt. Mestere, ifjabb Paolo Caylina a lombard korareneszánsz kimagasló mesterének, Vincenzo Foppának volt unokaöccse és örököse, aki mérsékelt sikerrel igyekezett az érett reneszánsz stíluskövetelményei szerint megújulni. Monumentalitásra törekedett, és egyszerűsítette, kerekítette a részletformákat, de kompozícióit nem volt képes kellően összehangolni és feszessé tenni, amire ez a mű is tanúbizonyságul szolgál. A körmeneti zászlót minden bizonnyal egy bresciai vallásos testvérület rendelte meg, ennek lehettek tagjai a kép alsó részén megjelenő két hívő, és a közöttük háttal álló, de felénk kitekintő, Krisztus vérét kehelyben felfogó pap. A halott Krisztust tartó és fölé hajló Mária, a lábánál ülő Magdolna, és az álló, könnyét törlő János a Krisztus siratása jelenetek állandó szereplői. Szokatlan ugyanakkor a Passio-ikonográfiában Keresztelő Szent János megjelenése. Krisztus utolsó prófétája jobb kezében az „Íme Isten báránya” feliratú írásszalagot, baljában a töviskoronát tartja. Felül Brescia két védőszentje, a 120-ban vértanúságot szenvedett Szent Faustinus és Szent Jovita alakja egészíti ki a csoportot.

©Tátrai Vilmos