Mária az alvó Gyermekkel Joos van Cleve

Joos van Cleve Brugge-ben kezdte pályafutását, majd főként Antwerpenben dolgozott. Műhelyében számos munkatársat foglalkoztatott, akik kiváló minőségben és nagy mennyiségben készítettek másolatokat képeiről. Raffaellónak volt kortársa, ez a magánájtatossági Madonna-képe legfeljebb néhány év eltéréssel az Esterházy Madonnával egyidejű, így a két mű összehasonlításakor világos fogalmat alkothatunk magunknak az itáliai érett reneszánsz harmónia-eszménye és a 16. század elejei németalföldi festészet cizellált részletekre összpontosító látásmódja közti különbségről. Mária félalakja kőmellvéd előtt jelenik meg. Öltözetében a leggyakoribb színkombináció- vörös ruha, kék köpeny – felcserélődik: a ruha kék és a szobrászias plaszticitással redőzött köpeny vörös. Nagy hangsúlyt kap a Mária fejét fedő és a kezében tartott fátyol finom kidolgozása, az áttetsző anyag illúzió-keltő ábrázolása. A háttér tája Joachim Patinier „világtájai”-ra emlékeztet: az önálló tájképfestészet kialakulásának korában vagyunk. Dekoratív csúcsfényekkel teli sűrű lombokat látunk a táj elülső térrétegében, kéklő dombokat és egy vízparti sziklát a távolabbi térben. A gyermek Jézus alvása Krisztus megváltó halálára is emlékezteti a hívőt. Jézus bal karjára hajolva alszik, jobbjával anyja ujját fogja. A raffaellói harmóniától különösen távol van ez a gyermektest. A flamand mester számára a szépségnél fontosabb a valósághűség: a lábak tartását látva értjük meg: az ábrázolás tárgya a még kifejletlen csecsemő-test.
©Tátrai Vilmos