Lány guzsallyal Giacomo Ceruti

Jól ismert itáliai hagyomány a családi és keresztnév helyett a valamely tulajdonságot, ismertetőjegyet hangsúlyossá tévő becenév használata. A Milánóban született, de több észak-itáliai városban is dolgozó Giacomo Ceruti a Pitocchetto, vagyis Kolduska ragadványnevet kapta kortársaitól. Korai, Bresciához kötődő alkotókorszakában ugyanis sorra festett olyan nagyalakos zsánerképeket, amelyek a társadalom perifériáján élő megalázottakat és megszomorítottakat nem az egzotikum iránti lekicsinyléssel, hanem együttérzéssel és szembesítő realizmussal ábrázolja. 1740 körül, amikor a Lány guzsallyal készült, miközben egyre több portré-megrendelésnek tett eleget, nem kis részben a velencei barocchetto-rokokó hatására már többnyire más szemléletű életképeket festett. Budapesti zsánerportréja egyenesen kedveskedik a nézőnek. A kivágott ruhát, fején kendőt, nyakában hanyagul megkötött sálat viselő parasztlány a képsíkhoz, így hozzánk is egészen közel helyezkedik el. Ebből a bensőséges közelségből könnyen teremt velünk kapcsolatot, tetszésünket nagy eséllyel nyeri el. Jobbjában hagyományos női munkaeszközt, guzsalyt tart, fejét könyöklő baljára támasztja. Masszívan, vaskosan modellált a test és a ruha minden részlete. Ezt az erőteljes formálásmódot még Bresciából hozta magával Ceruti, de egyik velencei kortársától, Piazzettától is kapott hozzá ösztönzést. A rokokó jegy a kifejezésben jelenik meg: a kacér tekintetben, a bujkáló mosolyban, az erotikus mellékzöngéjű, bájosan kihívó mimikában.
©Tátrai Vilmos