Kleopátra halála Johann Rudolf Byss

Az osztrák rokokó első generációjához tartozó, több műfajban is sikeresen dolgozó Byss képén két virágcsendéletet is látunk. Egyet a toalett-asztalon, ahol a virágok a Kleopátrát halálra maró kígyó rejtekhelyéül szolgáltak, egy másikat a vörös terítővel ékesített asztalon, vázában, egy díszdoboz társaságában. Pompázó színeikkel, ártatlan szépségükkel ezek a virágok adják meg az egész jelenet alaptónusát. A finoman lebbenő lepleken ezek a színek térnek vissza, ahogy a szelíd mozdulatokban is a természet legfeljebb enyhe szellőtől borzolt nyugalmát érezzük. Szintén csendélet az ezüsttálon felborult, törött kehely, ahogy kellemes, ízlésesen szórakoztató látvány a fülkében, magas talapzaton álló, megelevenedni látszó római büszt, vagy a szerelmet jelképezően ölelkező szobor-puttók a faragott keretes ajtó fölött. Az enteriőrt jobb oldalt domborművel díszített kőváza zárja le, a háttérben pedig, fénytől elárasztott kíváncsiskodók húzzák félre a római architektúra boltíves nyílására erősített függönyt. Kleopátra öngyilkosságának ábrázolásából nem hiányzik, nem hiányozhat a pátosz, hisz az évszázadokon át oly magas piedesztálra helyezett római történelem egyik híresen drámai epizódjáról van szó. Csak épp a rokokó festő számára a régmúlt egy eseményének megidézésénél csak egy fontosabb van: a megrendelő otthonának díszéül szolgáló képet festeni. Pályájának már kezdetén, német földön, Angliában, Hollandiában és itáliai tanulmányútján ennek képességét sajátította el magas szinten Byss.

© Tátrai Vilmos