Lovag sírlapjának fejrészlete a pilisi ciszterci apátságból

A pilisi ciszterci apátság romterületén feltárt számos, 13–15. századi síremlék közül mind a kivitelezés technikai és művészi színvonalával, mind a rajta megjelenő egész alakos ábrázolás egyediségével kiemelkedik egy felfegyverzett lovagot ábrázoló sírlap. A kőlapból mindössze 16 darab töredék maradt fenn, melyek egy kivételével az apátság romterületének különböző pontjairól, míg a kivétel (ltsz. 92.4.3M) az esztergomi vár török kori erődítéséből került elő. Noha a töredékek a sírlapnak mindösszesen hét, kisebb-nagyobb részletéhez (a teljes sírlap nagyjából negyedéhez) tartoznak, ennek ellenére a fennmaradt részletekből (az alsó rész és a sírfelirat kivételével) jól rekonstruálható az ábrázolás, és meghatározható a stílus- és mesterkör is.

A vörös mészkőből faragott, trapéz alakú, csiszolt sírlapon a fején sodronycsuklyát, a testén sodronyinget, felette íves nyakkivágású, ujjatlan köpenyt, ún. surcoat-ot viselő lovag vésett vonalú, egész alakos, frontális ábrázolása jelent meg, aki a jobb kezében tartott, hüvely nélküli kardját a jobb vállának támasztja, míg lándzsát tartó bal kezét egy domború pajzson nyugtatja. A sodronyszemeket vízszintes sorokban rendezett kis ívek imitálják, melyek sűrű, függőleges hullámvonalakba fonódnak, míg a köpeny redőit hajtű alakú vésetek jelzik. A fejet és a nyakat fedő csuklyát középen az alapsíkból visszamélyített, érdesített, ovális felület töri meg, amelyben eredetileg a lovag arcát ábrázoló betét (fémlemez vagy kőinkrusztráció) helyezkedett el.

A sírlap élszedett, rézsűs peremén, az ábrázolástól keskeny, vésett kerettel elválasztva, felirat futott körbe, amelyből szintén csak töredékek ismertek. Az antikva és unciális betűkből, valamint változatos rövidítésekből álló, igényesen vésett körirat „V(T) ROSA [F]LORV(M) […D]EC(VS) P(R)ECIVM CO(M)ITV(M) FV(IT) H(IC) ALIORU(M) Q(UE) EX[…] / […] / […]NS Q(UE) SV[…] / […] TEGIT” leghosszabb, értelmezhető részlete a lovag önfeláldozó-készségét magasztalja a felirat kezdetén olvasható rózsahasonlattal. Három, csupán betűrészleteket tartalmazó szótöredéket (ltsz. 92.4.5–7M) sem kiegészíteni, sem a köriratban elhelyezni nem lehet.

A lovag kilétét illetően írott forrás nem maradt fenn, viszont a ciszterci rendnek a temetkezésekre vonatkozó, a 13. század elején érvényben lévő, szigorú statútumai alapján az előkelő világi férfi személyét az alapító (III. Béla) örököse és az apátság bőkezű donátora jogán II. András (1205–1235 k.) és második felesége, a francia származású Courtenay Jolánta királyné (1215–1233) családjában kell keresni. Az azonosítás kulcsát a pajzs részlete rejti, amelyben felismerhető a királyné családjának háromszögben elhelyezett három korongot (pogácsát) ábrázoló címere, melynek heraldikai bal felső sarkát és a bal felső korong felső ívét őrizte meg a legnagyobb töredék. Hogy a Courtenay család mely tagja lehetett az elhunyt, arról csupán feltételezések vannak. (Az egyik jelölt Jolánta fivére, I. Róbert latin császár, aki a trónról elűzve a Peloponnészoszon halt meg 1228-ban.)

A pilisi síremlék ábrázolásának az ún. Muldenfaltenstil jellegzetességeit mutató rajzos, vonalas stílusa az észak-franciaországi klasszikus gótika központjai, mindenekelőtt Chartres és Reims irányába mutat. E két helyet és a pilisi apátságot a stíluson kívül összekapcsolja az 1220–1221 körül Pilisen tartózkodó rejtélyes, észak francia (pikárd) származású építőmester, Villard de Honnecourt személye is, aki a vázlatkönyvében kétszer is említést tesz magyarországi „küldetéséről”, míg egy harmadik, utólagos bejegyzés egy magát Villard-t ábrázoló rajz mellett tűnik fel, aki a sírlapon látható lovagi öltözékhez nagyon hasonló ruházatot visel. Még ha Villard nem is azonos a sírkő alkotójával, azonban a későbbi latin császárt, I. (Courtenay) Róbertet Magyarországon keresztül Konstantinápolyba kísérő és több hónapon keresztül a magyar királyi udvar vendégszeretetét élvező francia kontingenssel, –melynek feltehetően ő maga is tagja volt–, valószínűleg kőfaragók is érkeztek Magyarországra, akik aztán a királyi család és az udvarhoz szorosan kötődő, többnyire külföldi származású főpapok megbízásait teljesítve hosszabb időt töltöttek az országban. Bennük nemcsak a lovagi erényeket csillogtató Courtenay-családtag számára készült sírlap mesterét tisztelhetjük, hanem az apátsági templomban eltemetett Gertrúd királyné (†1213) pazar síremlékének alkotóit is. A kőfaragók közvetlen reimsi kötődését, részvételüket 1220 körül a reimsi székesegyház északi kereszthajójának Utolsó ítélet- és Callixtus-kapuit díszítő szobrászati ciklusok kivitelezésében, mindenekelőtt a királyné síremlékének aprólékosan kidolgozott, természetességet tükröző, életteli szobrai bizonyítják, azonban a lovagalakos sírlap kissé merevebb szobrászi felfogása arra utal, hogy legalább egyikük a chartres-i székesegyház déli kereszthajó bal oldali kapujának bélletszobrait faragó mesterek közül érkezett a reimsi páholyba. Magyarországi tevékenységüket a két pilisi síremléken kívül egy, a Gertrúd-tumbával hasonlóságot mutató, feltehetően Esztergomban felállított síremlék töredékei, valamint az 1224 előtt elkészült pannonhalmi templom déli kapujának (Porta speciosa) invenciózus szerkezete és virtuóz ornamentikája bizonyítja.

Kutnyánszky Ildikó