Giorgione képmása Giorgione

Giorgio Vasari Giorgione életrajzából (1568) tudjuk, hogy a velencei mester olyan önarcképet festett, amelyen az ótestamentumi Dávid képében jelenik meg. Ez a festmény csak megcsonkítva maradt fenn: a braunschweigi múzeumban őrzött képen az alsó rész a mellvéddel és Góliát levágott fejével már nem látható. A teljes kompozícióról csak Wenceslaus Hollar 1650-ben készített rézkarca ad fogalmat. A budapesti festményt illetően, amelynek származástörténete a 17. század első harmadáig, Bartolomeo della Nave nagyhírű velencei gyűjteményéig vezethető vissza, korábban több híve volt annak a véleménynek, miszerint egykorú vagy későbbi részletmásolat lenne a Dávid-önarckép után, újabban a szakirodalom inkább arra hajlik, hogy a papírra festett kép Giorgione sajátkezű tanulmánya. Emellett szól, hogy kivitelezésének színvonala igen magas, a fej megmintázásának festői finomságai teljes mértékben méltóak Giorgione ecsetjéhez. Ugyanez mondható el a portré kifejezőerejéről is. Az arcról az önmegfigyelés koncentrációja olvasható le és olyanfajta büszkeség, magabiztosság, amely paradox módon a Góliát fejét is eredetileg magába foglaló németországi képmáson már nem figyelhető meg. Az előtanulmány inkább heroizál, az ótestamentumi figura hagyományos imázsával inkább azonosul, mint a levágott fej és a páncél attribútumával kiegészített végleges változat. A braunschweigi példány utáni másolat teóriája már csak azért is valószínűtlen, mert a budapesti képen az öltözék köznapi ing és zeke, nem pedig páncél.

©Tátrai Vilmos