Fiatal nő feje Firenzei festő

A hátoldal régi felirata szerint Van Dyck műve lenne a kép, de ez a mestermeghatározás biztosan téves. A 16. századi Itáliából nagyszámú, fejet ábrázoló rajztanulmányt ismerünk, – ezek épp úgy készültek élő modellről, mint antik szoborról vagy a képzelet szeszélyét követve-, de ilyen műfajú festményt alig. Abból, hogy a kicsiny kép papírra készült, arra lehet következtetni, hogy a művész kiindulópontja itt is egy rajztanulmány volt, amelyet aztán festménnyé fejlesztett tovább. Olyan fejtanulmányokra emlékeztet, amilyeneket például a Francesco Morandini (Poppi) vázlatfüzetének egyes lapjain találunk (Firenze, Uffizi). A kép, noha nyilvánvalóan modell után készült, rendeltetése szerint bizonyosan nem portré. A nyitott – szólásra nyíló? önfeledtséget kifejező?- száj és az ismeretlen célpontú tekintet még mindig kevésbé mondanak ellent a portré-műfajba való besorolásnak, mint a fej enyhén felfelé irányuló tartása és oly mértékű elfordulása a nézőtől, ami valamelyest a teljes profilnézeten is túlmegy. A papír, mint hordozó ugyanakkor azt a feltevést is valószínűtlenné teszi, hogy egy lényegesen nagyobb, akár többalakos mű töredékével volna dolgunk.
A fejtanulmányt mindmáig nem sikerült meggyőzően szerzőnévhez kötni. Az esetleg Mirabello Cavalorival azonosítható firenzei alkotóra erős hatást gyakorolt Parmigianino sajátos feszültséggel teli szépségeszménye és festésmódja, amint ez a pregnánsan tömör modellálásból, valamint az egyszerre intenzív és enigmatikus kifejezésből kitűnik.

©Tátrai Vilmos