Eszter Ahasverus előtt Giovanni Andrea Sirani

A kép készülésének ideje a barokk korszaka, de a 17. század első felében és kivált Bolognában, a klasszicizáló irány fellegvárában a barokk stílus fogalmához társuló legelterjedtebb fogalmak – pompa, mozgalmasság, sodró lendület, népes statisztéria, heves pátosz – csak korlátozott mértékben bizonyulnak használhatónak. Giovanni Andrea Sirani festményén is a környezetből szinte semmit nem látni, négyre korlátozódik a szereplők száma, és taglejtésükben sincs semmi szertelen. Mégis, hamar kideríthető, hogy 1630 körül járunk, és feltétlenül több kényelmes címkézésnél, ha barokknak mondjuk a Guido Reni tanítványától származó művet. Egyik ismérve, hogy a szereplők háromnegyed alakban, közelnézetben jelennek meg, ami elbeszélő jeleneteknél korábban csak igen ritkán, néhány témára korlátozottan fordul elő. Ennél is fontosabb megkülönböztető jegy, hogy a kevés alak tekintélyes súllyal, ha nem is a zsúfoltság, de a telítettség érzetét keltve tölti be a kép terét. Ami az öltözetet illeti, az egzotikumon túl feltűnik a kelmék nehéz pompája. A bolognai kép legfontosabb barokk vonása azonban a moralizáló színpadiasság, amelytől igen távol áll az a novellisztikus előadásmód, amely ugyanennek a bibliai epizódnak egy szintén a Szépművészeti Múzeumban látható 15. századi feldolgozásán, Sellaio cassone-képén (ltsz. 2537) figyelhető meg. Végső soron a közelnézeti képkivágat is a deklamáló teatralitás szolgálatában áll, a “színészek” mozgását és mimikáját közvetlen közelről kísérhetjük figyelemmel.

©Tátrai Vilmos