Danae Antonio Bellucci

Danaét, Akrisziosz, argoszi király érckamrába zárt lányát Jupiter aranyesővé változva ejtette teherbe. A történet folytatásában az így megszülető Perszeusz, egy jóslatot beteljesítve, sportjátékon diszkosszal véletlenül agyonüti a közönség soraiban ülő nagyapját. A velencei festészetben két művén is Tiziano adta a téma klasszikus megfogalmazását. Az ő leleménye például, hogy Danaé dadája kötényével minél többet igyekszik felfogni az aranyesőből, és mindkét változaton természetes nyíltsággal jelenik meg az erotikus tartalom. A mítoszt, amint ez várható is, a barokk festőutód Tizianóétól idegen szellemben dolgozta fel, még ha prüdériáról nincs okunk is beszélni. Danaé összezárt lábai, az ölére terített drapéria játékosan rejtegetik a teherbe ejtés momentumát, a test szoborszerűre csiszolt formái pedig éppoly rafináltan keltenek érzéki hatást, mint az édeskés arckifejezés vagy a kéz finomkodó gesztusa. A feldúlt brokát ágyterítő, a heverő szobor-Danaé, a zuhanórepülésben érkező három puttó és a verista aprólékossággal megfestett idős asszony zsúfolttá, telítetté teszik a képteret. Bellucci karikírozó értelmezéssel, megrendelője szórakoztatására a pénz és a hódítás kapcsolatáról ironizál: Danaét az aranytallérokkal teli tál látványa bűvöli el, és ily módon a dada is új szerepet, a kerítőnőét kapja. A néző e tartalmi érdekességek mellett elismeréssel adózhat a klasszicizálást naturalizmussal ötvöző, és már a rokokó ízlés felé elinduló Bellucci imponáló mesterségbeli tudásának.

©Tátrai Vilmos