A tollmetsző Adriaen van Ostade

A Tollmetsző egy adott festőművészeti feladat hiánytalanul teljes megoldása. A haarlemi mester annak rendje módja szerint próbára teszi önmagát, ugyanis egy életkép egyetlen alakkal és csöppet sem látványos cselekménnyel a néző szórakoztatásának legkézenfekvőbb lehetőségeitől fosztja meg a művészt: ha nincs történet, nemcsak csattanó, de tanulság sincs. De mintha ez nem volna elég, Ostade további önkorlátozással él. Szinte teljesen egyszínű, vagyis monokróm képet fest, a barna árnyalataival csak az azokhoz észrevétlenül idomuló testszínt és a fehéret kombinálja. Könnyedén veszi az akadályt: a leszűkített színskálán belül a tónusfokozatok gazdagságával sikeresen kelti életre a kép ismeretlen modelljét. Ebben az életre keltésben a figura átlós térbeállítása is szerepet játszik. Belénk rögzült tudás szerint az átlós kompozíció barokk sajátság, de azt is megtanultuk, hogy a 17. századi európai festészetben külön út a hollandoké. Arra már inkább a holland képek figyelmesebb szemrevételezésekor ébredünk rá, hogy a barokk környezettől sosem volt teljesen független ez a külön út. Ostade a munkába merülő ember megfigyeléséből és ábrázolásából szintén kitűnőre vizsgázik. A kezek a finom művelet elvégzésére készen fogják a kést és a tollat, a dolgos életet sejtető, rokonszenves arcon a mimika leheletnyi átrendeződése félreismerhetetlenül fejezi ki az összpontosítást. Meghitt hangulatú pillanatképet látunk, amelynek ismerőssége, otthonias közvetlensége jóleső érzéssel tölt el bennünket.
© Tátrai Vilmos