Antoninus és Faustina temploma Rómában Bernardo Canal

A városlátkép, vagyis a veduta műfajáról könnyen gondolhatnánk, hogy a festészetnek egy, a valóság által különösen megkötött területe. Valójában a látványt híven visszaadó képeken is sokféle személyes vonás jelenhet meg, például a nézőpont kiválasztása vagy a fény és az atmoszféra érzékeltetése révén. A műfajon belül azonban gyakoriak a capricciók is, amelyekre a városképi elemek tudatos megváltoztatása, önkényes keverése jellemző. Jelen kép is capriccio. Központi motívuma az Kr.u. 141 után épült Antoninus és Faustina temploma, amelyet Antoninus Pius császár emeltetett felesége, Faustina emlékére. A középkorban ennek fennmaradt „héjába” építették bele a San Lorenzo in Miranda templomot, amely mai alakját a 17. században nyerte el. A kép festője a portikuszos építményt kiemelte saját környezetéből, a Forum Romanumból, palotákkal vette körül, és a háttérben a Szent Péter kupolája is feltűnik. Baloldalt, nagyrészt árnyéktól sötétítve, teret záró kulisszaként szolgál a Colosseum egy részlete, amely pedig igazából jóval nagyobb távolságra helyezkedik el a templomtól. A vedutát a fény és árnyék erős kontrasztja mellett a számos staffázs-alak teszi hihetően életszerűvé. A kép mestere, Bernardo Canal eredetileg díszletfestő volt, és csak a nálánál sokkal tehetségesebb fia, Canaletto hatására kezdett el vedutákat festeni. Ez a kompozíció is jelentős részben fiának egy rajzán alapul (ma a British Museumban). A kép párdarabját a Capitolium látképével szintén a Régi Képtár őrzi.

© Tátrai Vilmos