Krisztus tanítványai lábát mossa Paolo Caylina

János evangéliumának 13. fejezete mint az Utolsó vacsora egyik lényeges epizódját beszéli el a Lábmosás történetét, amelynek tanulságát így foglalja össze Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte.” A jelenet előterében a Péter lábát mosó Jézust látjuk, a maga elé kötött vászonkendővel. Dürer Kis Passiójának azonos témájú fametszete szolgáltatta Caylina számára a mintát a két főszereplő megformálásához. Péter mozdulatát, hogy saját fejéhez nyúl, csak az evangéliumi szöveg ismeretében érthetjük meg. Péter ugyanis elsőre tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha”, de amikor ezt a választ kapta: „Ha nem moslak meg…nem lehetsz közösségben velem”, ekként hagyott fel a tiltakozással: „Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!” Jézus háta mögött, kezében pénzeszacskót szorongatva, Júdás keresztbetett lábbal, előregörnyedve ülő, sötét tekintettel felénk forduló alakja jelenik meg. Rá vonatkozik Jézusnak ez a mondata: „Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
A mű eredetileg annak a 15 jelenetből álló freskósorozatnak volt része, amely a bresciai Szent Ippolito és Szent Cassiano templomhoz tartozó imaházat, egy vallásos testvérület gyülekezőhelyét díszítette. A 19. század végén, a templom lebontása után freskók közül kettő a bresciai Santa Maria delle Consolazioni templomba, kettő a Szépművészeti Múzeumba, hat a bresciai Tosio e Martinengo Képtárba, öt pedig a bostoni Museum of Fine Arts-ba került.

©Tátrai Vilmos