Mária Magdolnát angyalok a mennybe emelik. Dombormű a berki Mária Magdolna-oltár szekrényében.

A berki Mária Magdolna-oltár középső domborműve a szent legendájának azt a részletét ábrázolja, amikor a bűnbánó Magdolnát remetei magányában angyalok emelik a levegőbe, hogy az égiek énekét hallgathassa. Magdolna hosszú, göndör haja és fátyla vállára omlik. Gazdagon faragott, dús redőket vető, hosszú, kék bélésű arany köpenyt visel. Magdolnát az ábrázolásokon általában hat angyal tartja; itt a hatodik helyét a szent lábánál kanyargó patak foglalja el, amely megtöri a szimmetriát, s szerencsésen gazdagítja a kompozíciót. A művész nagy részletező kedvvel alakította ki a tájhátteret, szinte teljesen elvész benne a szent attributuma, a jobb alsó sarokban látható a kenetesedény. A patak örvénylő vizet utánzó megfaragása a vízbe bukó halászó kacsával és a sással vagy a folyó előtt gyíkot fogó gólya, az előtér már-már botanikai hűségre törekvő növényábrázolásai és a különböző fafajtákat imitáló levelek éppúgy, mint a dombormű tetején megfaragott nyáj és pásztora, továbbá a fára felkapaszkodva legelő kecske mind jól mutatják, hogy a XV. század utolsó évtizedeiben a természet ábrázolása nagy szerepet kapott az egyházi témáknál. A kétoldalt sziklákon álló várak, még ha részleteik reálisak is, egészükben a legenda mesés hangulatának kellékei, akárcsak a két tollruhás angyalka, akik Isten madárkáiként jelennek meg. A belül kékre festett szekrényt fent mérműves díszítés zárja le.