Szent Orsolya. A trencséni ereklyetartó oltár bal oldali szárnyának külső képe
Régi Magyar Gyűjtemény
| Készítés ideje | 1470–1480 körül |
|---|---|
| Tárgytípus | táblakép |
| Anyag, technika | fenyőfa, olaj-tojás tempera, aranyozott |
| Méret | kerettel: 63,5 × 61 × 3,5 cm |
| Leltári szám | 55.911 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
A viszonylag kis méretű táblakép plasztikusan díszített, aranyozott kerete egykorú a 15. század végén készült festménnyel. A tábla hátoldala is dekoratív, zöldes márványt utánzó mintát kapott. A tárgy valószínűleg magánáhítat célját szolgálta, bár ez sok mindent jelenthetett, akár egy polgárházban, szerzetesi közösségben vagy templomi kápolnában is használatban lehetett. A Fájdalmas Krisztus ábrázolása különösen alkalmas arra, hogy a kép nézője a keresztény vallás különböző hittételein elmélkedjen. A kép nem a passió egy jelenetét mutatja, hanem szimbolikus formában tárja elénk Krisztus szenvedését. A látványosan felmutatott, vértől csöpögő sebek emlékeztetnek arra, mennyi fájdalmat kellett kiállnia. A márványszarkofágból kiemelkedő Megváltó emberként meghalt, ám nyitott szemű, álló alakja mégis azt mutatja, hogy él, így a keresztény vallás egyik legfontosabb hittételére, a feltámadásra utal. Krisztust balról gyengéd, ám mégis szoros közelségben átöleli a fehér fátyolba és arannyal szegett, kék köpenybe burkolt Mária, aki „együtt szenved” fiával. A testi közelség, a felfokozottabb érzelmek ábrázolása mind hozzájárulhatott a tárgy devóciós használatához, segítve a hívő elmélyülését az említett témákban.
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország táblaképei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.