Kazettás festett mennyezet Gogánváraljáról

A kazettás famennyezetre Schulcz Ferenc, a vajdahunyadi vár helyreállításával megbízott építész, 1869-ben tett tanulmányútja során, mintegy véletlenül bukkant a Kisküküllő megyei erdélyi falu templomában. 1894-ben, a szüreti szünidőben járt a helyszínen a marosvásárhelyi református gimnázium, hazája minden műkincséért lelkesedő akkori tanulója, az erdélyi művészet későbbi elhivatott kutatója, Kelemen Lajos, aki még ugyanezen kirándulás alkalmával felfedezte a ma ugyancsak gyűjteményünkben őrzött, 1526-ra keltezett ádámosi famennyezetet is. Gogánváralján soronként haladva „vázlatot vett fel” a kazetták beosztásáról, pontosan rögzítette a címerek és a figurális ábrázolások helyét. Feljegyzései és az azok nyomában készült publikáció szolgáltatják máig is a legbiztosabb támpontot a 48 kazetta sorrendjének megállapításához. A famennyezet eredetileg a román kori eredetű, és a 15. században átépített templom hajóját díszítette. Az összességében a paradicsomkert buja vegetációját megidéző alkotás kompozíciójában nehéz rendszert felfedezni. Egyes kazettákat szemlélve az a benyomásunk támad, hogy a festő a templomhajó közepén álló, felfelé tekintő néző szemszögéhez alkalmazkodva kizárólag lombornamentikát mutató sorokból álló középpontot szerkesztett, amelyet a megelőző és következő sorok sarkaiban elhelyezett evangélista szimbólumok fognak közre. Az is nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a szentély felé eső sorok a leggazdagabban díszítettek. Az elsőben középtájon látható a keresztet ölelő Vir dolorum és a lándzsát tartó, lebegő angyal, a szélen pedig az Angyali üdvözlet, valamint a mellvéd előtt álló Szent Miklós püspök. A legfontosabb címerek a második sorban kaptak helyet: jobbra a Magyar Királyságé, balra a donátor kígyós címerpajzsa. Az újtestamentumi szereplőket és jeleneteket koszorúként összefonódó lombornamentika övezi, az ábrázolt figurákhoz képest meglehetősen kicsiny címerpajzsok ugyanakkor körbe szerkesztett, dús levelekkel, indákkal kitöltött kompozíciók közepén kaptak helyet. A feltételezett ótestamentumi alakok, Dávid, Góliát és Sámson, ugyanakkor az esetükben mindig szögletes kompozíciók növényvilágával szinte egybeolvadnak, azok terében mozognak. Technikai oldalról közelítve megállapítható, hogy a fenyőfadeszkákból összeépített eredeti fatáblák mindegyike két-két kazettát mutat, amelyek közül az egyik minden esetben kör, míg a másik négyszögletes keretelésű.

A középkori Magyar Királyság területéről jelenleg ismert legrégebbi kazettás famennyezet megrendelőjét az ábrázolt címer és történeti adatok segítségével sikerült azonosítani. A kígyós címer ugyanis a Bethlen családé, bethleni Bethlen Miklós pedig 1501-ben jutott a falu birtokába, amelyben II. Ulászló király 1503-ban erősítette meg. A stiláris szempontból a gótika és a reneszánsz határán álló, több közép-európai, magyarországi és dél-lengyelországi emlékkel rokonságot tartó mennyezet minden bizonnyal az ő megrendelésére, a birtokszerzést követően, s 1519-ben bekövetkezett halálát megelőzően került sor. A szinte folyamatosan beázó templomban erősen megromlott állapotú műtárgyat 1903-ban vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum.