Ptah–Szokarisz–Ozirisz-szobor elülső oldala

A kis méretű szobor a halotti kontextusban használt, fából készült, festett, úgynevezett Ptah‒Szokarisz‒Ozirisz-szobrok egyik jellegzetes, kronológiailag jól elkülöníthető típusához tartozik. A szobortípus elődei a 20. dinasztia (Kr. e. 12–11. század) idején jelentek meg a sírmellékletek között, későbbi darabjai pedig egészen a Ptolemaiosz-kor végéig használatban voltak. A halotti istenséget ábrázoló szobrot a koporsó és a benne fekvő múmia közvetlen közelében állították fel. Az évszázadok során mind a figurák kidolgozása, mind ikonográfiájuk és színviláguk jelentős változásokon ment keresztül. Egyes darabok hátoldalába vagy talapzatába üreget vágtak, amelybe leggyakrabban kis méretű halotti papiruszt vagy Ozirisz isten újjászületését szimbolizáló úgynevezett gabonamúmiát helyeztek. A szobrokon olvasható felirat lehet hosszabb himnikus szöveg, de rövid áldozati formula is, amely gyakran a halott nevét és címeit, valamint családjának bizonyos tagjait is említi.
Az eredetileg két részből álló, múmia formájú szobor hátoldala hiányzik, az összeillesztéshez szolgáló lyukak és a fából készült csapok maradványai azonban jól kivehetők az elülső oldal belsejében. A figura sötétkék színű, háromosztatú parókát visel, a fejtetőn lévő nyílást pedig a mára elveszett fejdísz – feltehetően az úgynevezett suti-korona – beillesztésére alakították ki. A megszokott zöld helyett az arc vörös festést kapott, az áll alatt pedig ebben az esetben nem látható istenszakáll. A kék-piros sávokból álló, félköríves gallér alul csepp alakú motívumokban végződik. A sötétvörösre festett testet sötétkék rombuszmintás múmiaháló díszíti. Középen, a gallér alatt futó sárga szövegsávot üresen hagyták. A korabeli koporsók kiképzését követve a szobrocska kis, sötétkék talapzaton áll. Stilisztikai és ikonográfiai alapon a Ptah‒Szokarisz‒Ozirisz-figura a 25–26. dinasztia idejére, azaz a Kr. e. 8–7. századra keltezhető.