Heh-amulett

A plaszikusan megmintázott amulett ötvözi Su és Heh istenek ábrázolási jellegzetességeit. Su jellemzően két karját felemelve tartja az eget szimbolizáló napkorongot, miközben fél térdre ereszkedve ül egy kicsiny talapzaton. Hosszú, háromosztatú parókát, álszakállat és rövid, pliszírozott szoknyát visel. De mivel Heh is ülve és felfelé tartott karokkal szerepel az ábrázolásokon, és jelen esetben a két felemelt karjában tartott egy-egy pálmaág is jól kivehető, ezáltal inkább Hehről beszélhetünk.
Su és Heh istenek összekapcsolódnak a világ teremtésének előmozdítása, örök fenntartása, valamint a napisten és a halottak újra és újra történő megújhodásának biztosításában. Su a teremtést végző Atumból jött létre a világ megalkotásának első lépéseként, amikor Atum kitüsszentette. Su az üresség, a levegő, amely elválasztja a teremtés következő állomásaként létrejövő eget és földet. Az isten egyúttal tartja is az eget, Nutot, valamint elindítja és védelmezi ezzel a világ teremtését és a Nap ciklikus égi útját. Su isten ugyanakkor – Nut támogatásához – nyolc segítő alakot is teremtett magának, akiket Hehnek neveznek.
Heh az örökkévalóság istene, ezáltal a tárgy ékszerek amulettjeként viselve az öröklétet szimbolizálta, az örök túlvilági élet elérése pedig az ókori egyiptomiak legfőbb célja volt. A hieroglif jelként milliót jelentő Heh, valamint az évet jelentő pálmaág összeolvasásával az amulett több millió évnyi életet kívánt viselőjének.
A kicsiny tárgy tetején – bár szokatlan formában – egy függesztéshez szükséges furatot is kialakítottak. Az amulettek leggyakrabban mázas egyiptomi fajanszból készültek, amelynek zöldes színe is az újjászületést segítette. Ez az amulett-típus a Későkorra keltezhető.