Szent Brunó és társa Diocres beszédét hallgatja. Oltárszárny részlete Szepeshelyről
Régi Magyar Gyűjtemény
A csíkszentléleki Szentlélek eljövetele-templom egykori főoltára
| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1510 |
| Tárgytípus | szárnyasoltár |
| Anyag, technika | fenyőfa, olaj-tojás tempera, aranyozott |
| Méret | 183,2 × 145 cm |
| Leltári szám | 53.370.1-11 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Késő gótikus szárnyas oltárok |
A főoltár azon meglehetősen ritka középkori magyarországi szárnyasoltáraink közé tartozik, amelyeknek megrendelőjét, készítésének idejét és eredeti felállítási helyét is ismerjük. A forrásértékű információkat a predella hordozza, ahol II. Jagelló Ulászló címere mellett a donátorok címere és neve, valamint a készítés dátuma is olvasható.
A retabulum közepét egy nagyméretű festmény foglalja el. A brokátfüggönnyel lezárt, színpadszerű képtér és a félkörívesen záródó, aranyozott növényi ornamentika, amely faragott mérműdíszt imitálva aranyozott karcsú oszlopokra „támaszkodik”, síkba vetített oltárszekrény illúzióját kelti, amelyben szinte domborműként hat az imádkozó Mária köré rendezett apostolok csoportja. A kép a pünkösdi történést állítja a hívek elé. Az ábrázolás valódi tartalma azonban az a megrendülés, amelyet a Szentlélek eljövetele kiváltott: a tanítványok megdöbbent vagy éppen méltóságteljesen komoly arccal, heves gesztusokkal, esetenként meghatottan imára kulcsolódó kézzel fogadják a szétáradó aranyló sugarakat. Az alakok mindegyike egyénien jellemzett.
Bibliográfia
Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország táblaképei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
