Heh-táblaamulett adoráló páviánokkal

A kvalitásos, bronzból készült amulett kompozíciójának középső részén egy térdeplő férfialak, Heh isten látható. Két felemelt karjában egy-egy pálmaágat tart, fején napkorong. Az istent két adoráló galléros pávián (Papio hamadryas) fogja körbe, közöttük a napkorong látható a horizonton.
A milliót jelentő Heh, az évet jelentő pálmaág és a horizont hieroglif jelként történő összeolvasásával az amulett több millió évnyi életet kíván viselőjének a túlvilágon. Heh az örökkévalóság istene, ezáltal a tárgy ékszerek amulettjeként viselve az öröklétet szimbolizálja, az örök túlvilági élet elérése pedig az ókori egyiptomiak legfőbb célja volt. A majom nefer, azaz „szép és jó” jelentéssel bír, így a teljes amulett a mai „boldog új évet” kívánság ókori megfelelője.
Adoráló páviánok más amuletteken a hasonló pozícióban ülő napistent veszik körbe a napbárkán. A páviánok napnyugtakor és napkeltekor különös szertartással üdvözölik a Napot, így egyfajta különleges tudás birtokosaként is tekintettek rájuk, akik így támogathatták a halottat Oziriszból Révé történő átalakulása, azaz újjászületése során. A fejdíszként viselt holdsarló és holdkorong Thot istenre utal, akinek a páviánok szent állatai voltak, s aki a túlvilági életben is kritikus jelentőséggel bírt. A legismertebb túlvilági útmutatást nyújtó forrásban, a Halottak könyvében szereplő, ún. szív mérlegelése-ceremónián Thot, az istenek írnoka jegyezte fel az eredményeket, így meg is hiúsíthatta a túlvilági élet elérését.
A Heh-amulettek, amelyek jellemzően értékesebb anyagokból készültek, ahogyan ez a bronzamulett is, illetőleg finoman kidolgozott részleteket tartalmaztak, azon ritka anthropoid formájú amulett-típusok közé sorolhatók, amelyek már az Óbirodalom végétől kimutathatók. Az adoráló páviánok megjelenítése ugyanakkor az Újbirodalomtól vált jellemzővé, de a teljes kompozíció elsősorban a Harmadik átmeneti korra keltezi a tárgyat.