Noé részegsége Jacopo da Empoli (Jacopo Chimenti) (és műhelye)

„Noé elkezdte a földet művelni, és szőlőt ültetett. Egyszer bort ivott, megrészegedett, és mezítelenre vetkőzött a sátrában. Hám, Kánaán ősatyja, meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve, betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét. Amikor Nóé kijózanodott mámorából, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia, ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt! Ezután ezt mondta: Áldott az ÚR, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban, legyen Kánaán a szolgája!” (1 Mózes, 9, 20-28) A manierizmuson túllépő és az érett reneszánsz stíluseszményéhez újítva-megőrizve visszaforduló Jacopo da Empoli, összevonja a bibliai történet egymásra következő mozzanatait. Hám gúnyoros tiszteletlenséggel úgy mutat apja szemérmére, hogy azt már eltakarja a Sém és Jáfet által hozott lepel. Az apjuk iránt tiszteletet mutató két pozitív hős, Sém és Jáfet közül csak az egyik, feltehetőleg Sém került a képre, amint tekintetét az ég felé fordítva, riadt-hárító mozdulattal tiltakozik apjuk megszégyenítése ellen. A robusztus termetű, öntudatlanságában is méltóságteljes pátriárka tagjai a mély álomtól ólomsúlyúak, ám tekintélyben a mégoly élénken gesztikuláló és erős mimikájú fiai fölé kerekedik. Az előtérben a boroskehely oly finom mívű, hogy akár az eukharisztiára való utalásként is értelmezhető.

©Tátrai Vilmos