A zsilip Dolónál Canaletto

A Brenta folyó fontos víziút volt a Padova és Velence között közlekedő nemesek és polgárok számára. Dolo helységben a Brenta két ágát összekötő csatornán épült az a zsilip, amely ennek a kicsiny festménynek a fő motívuma. Az a Canaletto, aki Velence megannyi pompázatos látványosságát megfestette, egy ilyen eldugott hely megörökítését sem érezte méltatlan feladatnak. A formák, színek és fények szépsége iránti érzékenysége képessé tette arra, hogy a jelentéktelennek tűnőt is jelentőséggel ruházza fel. A baloldalt magasodó ház homályba burkolózik, de a jobb oldali épületeket megvilágító fény a legapróbb részletekre is ráirányítja a néző figyelmét: az ütött-kopott vakolatra, a zsalugáteres ablakokra, a cseréptetőre, a kémények sorára, a távolabbi háznak támaszkodó fészer pittoreszk roskatagságára. A csatorna menti mellvéd közelében helybéliek tűnnek elénk. Olyan figurák, amelyeket Canaletto néhány pasztózus ecsetvonással, a test formáit épp csak sejtetve, vázol fel. A művész egyik jól ismert stílusjegye ez a könnyed, kalligrafikus alakfestés. A velencei vedutafestészet nagymesterének egy másik igen egyéni ismertetőjegye, hogy sokfelé a képein pöttyöket helyez el, alighanem a fodrozódó vízfelületet érő fény tükröződésének érzékeltetésére. Ezen a képen is sok ilyen fénypöttyöt fedezhetünk fel. Antonio Canal, aki ezt a képét a hátoldalán szignálta, számos kompozícióját a sokszorosított grafika műfajában is megalkotta, így ennek a festménynek is van rézkarc változata „A Dolo bejárata” címmel.
ⒸTátrai Vilmos