Szent Jeromos Federico Barocci (után)

Nagyjából 1500-ig a festmények hordozója fatábla volt, onnantól kezdve a leggyakrabban vászon. A vászon mellett továbbra is használatos maradt a fa (északon inkább a tölgy, délen a nyárfa, ám több más fafajtát is használtak), de hordozóként divatba jöttek különféle kövek is, és meglehetősen gyakorivá vált a rézlap. Ezt a képet, amely másolat Federico Barocci egy kompozíciója után (Róma, Galleria Borghese), palakőre festette ismeretlen mestere. A mérete alig több, mint harmada az eredetinek. A Régi Képtár őriz egy igen jelentős palakőre festett képet is, nevezetesen Sebastiano del Piombo Keresztvivő Krisztusát. A Barocci utáni kópia esetében a kis méretű kő-hordozó mintegy dísztárggyá teszi a festményt. A Barocci által 1598-ban kivitelezett kép nyomán 1600-ban Francesco Villamena rézmetszetet készített, és a Régi Képtárban őrzött másolat nagy valószínűséggel ennek felhasználásával készült. Ezzel függhet össze, hogy a köpeny színe vörös, nem pedig rózsaszín, mint az eredeti festményen. Amúgy sem beszélhetünk hű másolatról. A legfeltűnőbb az arctípus eltérése és a szenvedő arckifejezés hiánya. Ettől függetlenül is, aki a kortársak közül Barocci művet másolt – sokan próbálkoztak ezzel – a lehetetlenre vállalkozott. A későmanierista urbinói művész bámulatos virtuozitással, nehézséget nem ismerve hangolt össze színeket, fényeket, formákat, testtartásokat, mozdulatokat. Kompozíciói úgy érnek el elementáris hatást a nézőnél, hogy bonyolultabbak, árnyalatokban gazdagabbak nem is lehetnének.

©Tátrai Vilmos