Vörösszakállas férfi képmása
Régi Képtár
Szent Bertalan
| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | itáliai |
| Készítés ideje | 1350-1360 körül |
| Tárgytípus | freskó |
| Anyag, technika | stacco módszerrel leválasztott falkép, korábban vashálóval megerősített gipszágyra átültetve, jelenleg acélhálóval megerősített vakolatba ágyazva |
| Méret | 104,5 × 92 cm |
| Leltári szám | 1301 |
| Gyűjtemény | Régi Képtár |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Legendájának egyik változata szerint Szent Bertalant, a tizenkét apostol egyikét, elevenen megnyúzták az Örményországban végzett térítőtevékenysége közben. A képzőművészetekben emiatt a kés vált az attribútumává, és, mint a budapesti képen is, gyakran a vérző teste köré csavarja saját lenyúzott bőrét, melyet a teológusok a levetett bűn szimbólumaként értelmeztek.
A hagyomány szerint a szent haja barna és középhosszú, barna szakállt visel. A kést a megnyúzott jobb kezében fogja. Bal kezéből csak egy kis vörös folt maradt meg. Eredetileg talán egész alakban jelent meg, mivel jobb oldalt, a keretelő díszítősávban nem jelenik meg a kompozíció közepét gyakran jelző korong (lejjebb lehetett a freskó már elpusztult részén). Amikor a múzeumba került, a mű jobb felső sarka hiányzott, s a festékréteg itt egy íves formát sugalló, de valójában sérült és szabálytalan szegélyben végződött. 2006–2007-ban a freskót új hordozóra ültették át és négyszögletesre egészítették ki, ami remélhetőleg hitelesen adja vissza a kompozíció eredeti formátumát. A keretelősávok geometrikus mintáját az assisi San Francesco felső templomában a főoltár lépcsőjét valaha díszítő majolikacsempék és az alsó templomban elhelyezkedő Szent Miklós-kápolna díszítésének egyes freskószegélyei ihlették.
A falkép egy laikus önostorozó testvérület, az assisi Santa Maria del Vescovado- (más néven Santa Maria Maggiore- vagy San Biagio-) konfraternitás káptalanterméből származik, s egy nagyobb kifestési program részeként készült, melyből egy „Trónoló Mária gyermekével és két angyallal” és egy „Olajfák hegye” témájú kompozíció is fennmaradt (ma mindkettő az assisi városi képtárban). Alkotójuk, Pace di Bartolo, Giotto helyi követője és Assisi vezető festője volt a 14. század derekán. Munkásságát egy 1363-as dokumentált műve, az assisi Vicolo di Santo Stefano tabernákulumának freskói alapján rekonstruálták a művészettörténészek.
A Szent Bertalant ábrázoló falképet 1895-ben választotta le eredeti helyéről Domenico Brizi assisi restaurátor, amikor a káptalanterem már magánkézben, egy bizonyos Antonio Marfori zenész-zongoraművész örököseinek a tulajdonában volt. A leválasztás azután történt, hogy Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója egy assisi fényképész és műkereskedő, Paolo Lunghi közvetítésével megvásárolta a freskót a Szépművészeti Múzeum leendő gyűjteménye számára.
© Sallay Dóra 2025
Feliratok
Egykor az 1895-ben készült, modern gipszhordozó hátoldalán, vörös festékkel írt, később szürke festékkel átfestett, majd a 2006–2007-es restaurálás során megsemmisített, olasz nyelvű felirat, mely a freskó eredeti helyéről Domenico Brizi által 1895-ben történt leválasztását dokumentálta, pontos szövegezése ismeretlen, feltehetően: D. Brizi d’Assisi | trasportò 1895 (az assisibeli D. Brizi ültette át 1895-ben)
Egykor az 1895-ben készült, modern gipszhordozó hátoldalán, kék festékkel: 1301
A műtárgy 1895-ben készült, mára eltávolított vakkeretéből kivágott és a 2006–2007-ben készített hordozó hátoldalára ragasztott vékony farétegen, ceruzával, Pulszky Károly (?) kézírásával: Assisi St Crispinus templomából | Giotto tanítványa | c. St Crispinus
Bibliográfia
[Pigler, Andor], Az olasz falfestmények kiállítása: Vezető, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1956, 5. o.
Pigler, Andor, Katalog der Galerie Alter Meister: Museum der Bildenden Künste Budapest 1-2, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 713. o.
Todini, Filippo, La pittura umbra. Dal Duecento al primo Cinquecento in due tomi I-II, Longanesi & C., Milano, 1989, I: 252. o.
Szigethi, Ágnes – Nyerges, Éva – Ruzsa, György – Barkóczi, István – Tátrai, Vilmos, Tátrai, Vilmos (ed.), Old Masters’ Gallery: A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings; Museum of Fine Arts Budapest 1, Budapest, 1991, 121. o.
Sallay, Dóra, Corpus of Sienese Paintings in Hungary, 1420-1510, Centro Di, Florence, 2015, 225. o.
Sallay, Dóra, “”Molti e notevoli frammenti di pitture giottesche”: The Frescoes of Budapest’s Museum of Fine Arts from the Chapter Hall of the Assisi Confraternity of Santa Maria del Vescovado”, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts/A Szépművészeti Múzeum Közleményei 128 (2023 [2024]), 57–118 o.
Tátrai, Vilmos – Dobos, Zsuzsanna – Béres, Csenge Júlia, A Summary Catalogue of Italian Paintings, 1250-1800: Museum of Fine Arts Budapest, Museum of Fine Arts, Budapest, 2024, 299. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
A gyűjtemény további műtárgyai
