Szarvasvadászat Vittorio Amadeo Cignaroli

A piemonti tájképfestő műveinek nagy részét a szavojai uralkodóház megrendelésére, Torino környéki rezidenciáik dekorálására alkotta, de megbízásokat kapott a piemonti arisztokrácia és polgárság képviselőitől is. Veronai művészcsaládból származott, apja, Scipione is tájképfestőként működött. Jól ismerte a kortárs velencei tájképfestőket, hatásuknak döntő része volt abban, hogy a rokokó formavilágot anyanyelvi szinten elsajátította. Nevezetes művei a Stupinigi kastély vadászjelenetei, a szarvasvadászat egyes fázisainak dokumentálásával. Az 1770 körül készült budapesti festmény derűsen idilli tája ezúttal is a kiváltságosok kedvelt időtöltésének színtere. Jobboldalt a középteret erődítés által koronázott domb uralja, baloldalt egy folyón túl elterülő síkságra látunk. A festmény terét kétoldalt ritkás lombú fák keretezik. A látképet átjárja a fény és a levegő, a táj egyes elemei szelíd hullámzással kapcsolódnak egymáshoz. A barna, sárga, világoszöld és sötétzöld lombok a párásan könnyű színek szívderítő játékával teszik még barátságosabbá a lankás vidéket. A vadászkutyák kíséretében mámorosan vágtázó lovasok együtt élnek, mozognak a Torino környéki dombvidékre emlékeztető táj minden zugával, hajlatával. Nem kétséges e színtiszta rokokó táj egyenesági leszármazása az előző századi ideális tájból. Az idilli karakter megmaradt az aranykor utáni nosztalgiával együtt, csak annak komolysága, mítikus titokzatossága vált fölösleges ballaszttá a rokokó ízlés számára.

© Tátrai Vilmos