Salome Keresztelő Szent János fejével Artemisia Gentileschi (tulajdonítva)

Heródes király születésnapi lakomáján Heródiás rávette a vendégek előtt táncoló, és táncával mindnyájukat elbűvölő lányát, hogy jutalomként Keresztelő Szent János fejét kérje (Márk 6,17-28). A kegyetlen kívánságnak engedelmeskedő lányt a Biblia nem nevezi meg, csak Flavius Josephustól tudjuk, hogy Salome volt a neve.
A festmény előadásmódját a caravaggiói naturalizmus határozza meg. A két szereplő vulgáris köznapisággal, tolakodó plaszticitással tölti ki a képteret. A hóhér durva szorítással, hajánál fogva, úgy emeli meg a levágott fejet, hogy Salome megbizonyosodhasson róla: kérése teljesült. Miközben a pallost erős kézzel markolja, elismerésre vágyva fordul Heródiás lánya felé. Utóbbi arcát profilból látjuk, így tisztán körvonalazódik magas homloka, kissé hosszú orra, vastag szemhéja, kicsiny szája, gömbölyű álla és tokája. Göndör haját feltűzött copf ékesíti. Robusztus testalkata nehezen teszi elképzelhetővé, hogy kecses tánccal ő bűvölte el Heródes lakomájának résztvevőit. Öltözéke is inkább otthonias, mint ünnepi. Felsőtestével hátrahajlik, de nem az iszonyat ösztönös mozdulatával, hanem hogy jól szemügyre vehesse a halálban is átszellemült aszkéta-fejet. A Gonosz kétféle alakban jelenik meg a képen: a pribék ostoba brutalitásának és Salome mély közönyének formájában. A kivitelezésben itt-ott mutatkozó gyengeségek miatt tisztázatlan a kérdés, hogy a kép a férfi kollégái elismerését is kivívó festőnő sajátkezű műve-e, vagy inkább egy elveszett munkája utáni műhelymásolat.

©Tátrai Vilmos