Önarckép Francesco Costanzo Catanio

Az 1640 körül festett kép alján olvasható felirat utólagos, de csak néhány évtizeddel későbbi: DA CARAVAGGIO IO SON PITTOR MESCHINO / CHE IL MIO RITRATTO PER UN PAR DI POLLI / QUAL LO VEDETE FECI AL SANSOVINO, vagyis: „Szegény festő vagyok Caravaggióból, két csirkéért én festettem meg Sansovinónak arcképemet, amelyet itt láttok”. A feliratban Caravaggio városáról, és nem a korszakalkotó festőgéniuszról van szó, évtizedekig mégis Caravaggio önarcképének vélték a festményt. Moretti egy metszetének köszönhetően, amely Baruffaldi ferrarai festőkről és szobrászokról szóló történeti munkájához készült, jó ideje tisztázódott, hogy a budapesti kép valójában Francesco Costanzo Catanio ferrarai festő önarcképe. A fehér kendővel fedett, hosszú hajjal keretezett fej robusztus plaszticitásában egyébként érződik Caravaggio hatása, noha Catanio stílusának alakulását főként bolognai festőkortársai befolyásolták. Önarcképén a mester barátságosnak, joviálisnak mutatkozik, életrajzírója azonban agresszív személyiségnek írja le, aki a fegyverforgatásban és a vadászatban több örömét lelte, mint mestersége gyakorlásában. Kereste a ferrarai nemesek barátságát, testőrként szegődött melléjük, és egy alkalommal a gyilkosság bűnét is elkövette. Két legnevezetesebb művét – az egyik a Krisztus ostorozását, a másik a Töviskoronázást ábrázolja- a ferrarai San Giorgio templom számára festette. A Szépművészeti Múzeum 1992-ben egy további művét szerezte meg, amely Dávid diadalmenetét ábrázolja (ltsz. 92.1).

©Tátrai Vilmos