Mucius Scaevola Lars Porsenna előtt Peter Paul Rubens Anthonis van Dyck (Sir Anthony van Dyck)

A római hős, Gaius Mucius vakmerőségéről és helytállásáról szóló történet több ókori szerzőnél (Livius, Plutarkhosz, Valerius Maximus) megtalálható, s mint a bátor hazafiság példája a barokk festészetben különösen kedveltté vált. A benne megnyilatkozó férfias erények, az önuralom és a bátorság a neosztoicizmus akkor divatos filozófiájának éppúgy megfelelt, mint az ellenreformáció mártírkultuszának. Kifejezésére a festő színpadias gesztusokat, erőteljes formákat és élénk színeket használt. A mozgalmas és nagyszabású kompozíció Rubens invenciója, de a kivitelezésben valószínűleg műhelyének is része volt, és nem zárható ki Van Dyck közreműködése sem. Az újabb kutatások szerint azonban nem lehet azonos azzal a képpel, melyet Rubens – ugyanezzel a témával – 1628-ban a spanyol király számára szállított, mert az nagyobb méretű kellett hogy legyen, és feltehetőleg az Alcázarban pusztító 1734-es tűz áldozatául esett. Azonban éppen a mondanivaló aktualitása és a sikeres festői megoldás indíthatta a mestert egy második változat megfestésére, s ez látható ma Budapesten. A téma több kisméretű feldolgozása is fennmaradt, de nem tudjuk, melyik tekinthető esetleg vázlatnak, mert azok inkább redukálják, másolják a sikeres kompozíciót.