Keresztelő Szent János prédikációja Bacchiacca (Francesco Ubertini)

Bacchiacca, a 16. századi firenzei festészetben egy letűnő műfaj utolsó képviselőjeként a quattrocento illusztrátorainak, bútorkép-festőinek lépett örökébe. Mintaképei között Peruginót és Fra Bartolomeót éppúgy ott találjuk, mint Lucas van Leydent vagy Michelangelót. Átvételeit nem szellemi rokonság diktálta, elsődlegesen azt a célt szolgálták, hogy műveit csinosítsa, tetszetőssé, szórakoztatóvá tegye. Keresztelő Szent János prédikációját ábrázoló képén a cselekmény epizódokra bontása, a metszetekre emlékeztető rajzmodor, a tarka színvilág, a bájosan szabálytalan arcú szereplők bábuszerű, szögletes mozgása az érett reneszánsz elveivel ellentétes karakterjegyek. A festmény a Perugino-hatás legerősebb érvényesülésének korszakában, 1518 körül készült, de Bacchiacca az umbriai mester monoton ájtatosságát karikírozó, világias hangsúlyokkal csípősen fűszeresre ízesítette. Szembeötlő a kép némely ikonográfiai furcsasága. Korántsem magától értetődő például, hogy miért vannak többségben a női szereplők, akik közül egyik-másik elegáns ruhát visel, kicsit sem alkalmazkodva a főhős teveszőr-ruhás aszkéziséhez. Kérdés, hogy szerepeltetésük elmarasztaló éllel, vagy épp ellenkezőleg, magasztaló tartalommal történik-e? Mit keres a háttérben a táncos és közönsége, akikről szó sincs az evangéliumban? Ki a három, földön ülő férfi? Miután a megrendelő személye és a megrendelés körülményei ismeretlenek számunkra, kevés esélyünk van rá, hogy e kérdésekre végérvényes válaszokat kapjunk.

©Tátrai Vilmos