Joachim és Anna találkozása a jeruzsálemi Aranykapunál Bernardo Cavallino

Mint Jacobus de Voragine Arany Legendája elbeszéli, Joachim áldozatát, a Juda törzséből származó férfi gyermektelensége miatt a jeruzsálemi templom papja visszautasította. Joachim bánatában visszavonult a pásztorok közé, mígnem angyali híradást kapott, hogy leánygyermeke fog születni. Ezzel egy időben Annához is angyal látogatott az örömhírrel. Mindketten elindultak Jeruzsálembe, és az Aranykapunál találkoztak. Ezt a találkozást látjuk Cavallino képén plebejus szereplőkkel megjelenítve. „Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják” (Máté 5,8) – mintha a hegyi beszéd e szavait hallanánk a két idősödő ember darabos mozgása, igaz megilletődöttsége, szemérmes ölelése láttán. A nápolyi mester életművében szokatlanul nagyméretű képen a főszereplők teljes súlyukkal nehezednek a földre, az egyiken a vörös, a másikon a sárga lepel további dísztelen ruhadarabokkal egészül ki. Anna turbánszerű kendőjét nem a hiúság, hanem csak a gyakorlatiasság formálta, ám a rajta felragyogó fényt akár a Mária leendő anyjának kijáró dicsfényként is értelmezhetjük. Anna szolgálólányának áhítatos örömében nincs még semmi az érett barokk teatralitásából, és teljesen hitelesnek, a nápolyi mindennapokból átplántáltnak érezzük az áldozati bárány terhe alatt görnyedő pásztor nekünk szóló, csibészes nevetését is. A kapu építészeti elemeinek súlyos tömege mellett a távolba nyílik kilátás, ahol a táj és benne az angyali híradás apró, vékony, csillanó ecsetvonásokkal, mint valami káprázat tűnik elénk.
© Tátrai Vilmos