Jelenet Orseolo Szent Péter életéből Francesco Zuccarelli

A festmény a 658-as leltári számú Zuccarelli-kép párdarabja, vagyis ahhoz az eredetileg 12 képből álló sorozathoz tartozik, amelyet a tudós patrícius, Pietro Gradenigo rendelt meg, hogy a több mint hét évszázaddal korábban élt őse, Boldog Giovanni Gradenigo emléke előtt tisztelegjen. A sorozat főhőse ezúttal egy feszület előtt térdepelve imádkozik. Az írásos hagyomány szerint Boldog Gradenigo, szerzetestársának, Pietro Orseolonak 987-ben bekövetkezett halála után a bencés-rend fellegvárába, Montecassinóba költözött, ahol éveken át egy a kolostorhoz közeli cellában élt. Itt minden nap meglátogatta őt a kolostor egy szerzetese, aki ellátta élelemmel. Kosárral kezében ezt a szerzetest látjuk a cella mögül felbukkanni. A kolostor épülete a középtérben emelkedő dombon tűnik fel, jobboldalt az előtérben patak csörgedez, a háttérben, kéklő hegyek előtt egy város épületei és tornyai teszik teljessé a látványt. Francesco Zuccarelli a legapróbb részleteket is odaadó gonddal és érzékenységgel formálja meg, rokokó tájábrázolása így mentes marad minden sematizmustól. Élő, eleven tájat fest, ragyogó fényekkel és puha árnyakkal, gondoskodva róla, hogy az imádkozó szerzetes kicsiny alakja a békés és derűs természet szellemi központjává váljon. A két Zuccarelli kép tája nagyon különböző karakterű. A tájelemek megválasztásában, cselekmény és környezetének összehangolásában épp oly magabiztosnak, egyszerre ösztönösnek és tudatosnak bizonyul Zuccarelli, mint a bensőséges vallási tartalom kifejezésében.
ⒸTátrai Vilmos