Jákob megáldja József fiait Jan Victors

A Jákob unokáinak, József két fiának megáldásáról szóló történetből ezt a mozzanatot látjuk a képen: „Amikor József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszallotta ezt. Megfogta apja kezét, hogy Efraim fejéről Manassé fejére tegye át. József ezt mondta apjának: Nem úgy, apám, mert ez az elsőszülött, az ő fejére tedd a jobb kezedet!” A képben már el nem mondható folytatás pedig így szól: „Apja azonban elutasította, és azt mondta: Tudom, fiam, tudom. Ő is néppé lesz, ő is nagy lesz, de a kisebb testvér nagyobb lesz nála, és utódaiból népek tömege lesz.” (Mózes első könyve, 48, 17-20). A cselekmény színterét a baldachinos ágy függönye zárja le, ami ugyanúgy egyszerűsíti a kompozíciót, mint a szereplők világos elrendezése. József nyugtalanságát, a homályosan látó Jákob mély komolyságát és az imádkozó fiú áhítatát hitelesen, teatralitás nélkül mutatja be Jan Victors, aki Rembrandt tanítványai közé tartozott. A vörös, a lila és a sárgásbarna színek meleg tónusú egységbe forrnak, amelyhez csak a párnák és József turbánjának fehérje adnak kontrasztot. A rendkívül termékeny mester egyik legsikerültebb kompozíciójához egy Rembrandt-rajz szolgáltatta a mintát. A jelenet egy másik változatát a varsói Muzeum Narodowe őrzi. Nem tudjuk, hogy a megrendelésekkel elhalmozott művészt mi indította arra, hogy 1673-ban felhagyjon mesterségével, és segédlelkészként a holland Keletindiai Társaság szolgálatába álljon. Hajón vagy Keletindia – a mai Indonézia- földjén lelte halálát, valamikor 1676 után.
©Tátrai Vilmos