Jákob álma Giulio Carpioni

Az élete nagy részét Vicenzában töltő velencei festő híven illusztrálja az ótestamentumi szöveget (Mózes első könyve, 28, 10-14): „Jákob elindult Beersebából, és Háránba ment. Eljutott egy helyre és ott maradt éjszakára, mert a nap már leszállt. Fogott egy követ azon a helyen, feje alá tette támasznak és lefeküdt azon a helyen aludni. Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta. Íme, az Úr fölötte állt, és így szólt: „Az Úr vagyok, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsák Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom.” A sárga ruhában és mályvaszín köpenyben alvó Jákob figurája plasztikus és erőteljes. Hasonlóan plasztikusak a közeli és távoli fák is. Látomásszerű, illékony ugyanakkor, amit Jákob álmában lát. Az angyalok, mint szellemalakok, táncos könnyűséggel mozognak a gomolygó felhők között, a lépcsővé változtatott létrán. Isten legfelül, sárgálló dicsfényben jelenik meg, alig észrevehetően. Carpioni előadásmódja egyszerre életközeli és stilizált. A hideg, egyenletesen mindent megvilágító fény, a fanyar színek, legfőképp Jákob köpenyének mályvaszín árnyalata és a drapériák szeszélyes, játékos redőzése tereli a néző figyelmét a valóságtól a képzelet, a művész képzeletének világa felé. Pályája során Carpioni sok és sokféle hatást fogadott magába, de egyszerre klasszicizáló és játékos formavilágával és kiapadhatatlan mesélőkedvével a 17. század egyik legszemélyesebb, legkönnyebben felismerhető stílusát teremtette meg.

©Tátrai Vilmos