Jacopo Foscarini (?) képmása Giovanni Battista Moroni

A Bergamóban és környékén működő Moroni a portré műfajának igazi specialistája. Képmásainak egy részén az ábrázoltak hűvös távolságtartással állnak előttünk, egy másik részén – leghíresebb példa rá a londoni National Gallery Szabója – ránk pillantanak, „megszólítanak” bennünket. Kevés kivételtől eltekintve azonban közös vonásuk a kifejezés olykor komorságig fokozott komolysága.
A budapesti portré kövérkés, átlagos külsejű modellje kőpillérnek támaszkodva fordul felénk, alakján a fény minden drámai effektus nélkül, egyenletesen árad szét. A velenceiek tüzes koloritja Moroninál parázslóvá, szinte hamvassá szelídül. A ruha lazacpirosának, a talár feketéjének, a gallér fehérjének, a kőpillér és a téglafal szürkéjének, barnájának, és a testszínnek lágy, tompított összehangolása a kép szavakba alig foglalható varázsának egyik titka: mintha a kifejezésből eltűnő poézis a színek világában keresne menedéket. A jobb felső sarokban olvasható utólagos felirat szerint a képmás Jacopo Contarinit, Padova kormányzóját ábrázolja, ám a kép készítésének idején ennek a posztnak a betöltőjét Jacopo Foscarininak hívták. Az ábrázolt férfi azonban biztosan valamilyen magas hivatalt látott el a velencei köztársaság területén: a kőpilléren heverő díszes kötésű, bullával ellátott kötet ugyanis egy ún. dogale, vagyis kinevezési okirat, amely Velence nemesi rangú tisztségviselőinek, köztük a köztársaság fennhatósága alatt álló városok kormányzóinak feladatait, kötelességeit, hivatali ténykedésük szabályait foglalja magába.

Tátrai Vilmos©