Fiatal parasztpár zenészekkel Giacomo Francesco Cipper

A falusi hétköznapokat és ünnepeket ábrázoló holland zsánerképek többnyire kisalakosak, a környezet, akár táj, akár épületbelső, arányaiban egyenrangú a szereplőkkel. Itáliában, Caravaggiótól és követőitől kezdődően, ha nem is kivétel nélkül, az alakok dominálnak a cselekmény színterével szemben. Érvényes ez annak a Giacomo Francesco Cippernek a műveire is, aki az ausztriai Feldkirchből származott, de munkássága Lombardiához kötődik. Kortársi méltatást nem olvashatunk róla, talán mert a művészeti akadémiák kevéssé értékelték azokat a festőket, akik nem bibliai vagy mitológiai és ókori történeti témákat választottak a nézők épülésére és okulására, hanem a hétköznapok ábrázolásának szentelték munkásságukat. A műgyűjtők körében annál nagyobb sikerre számíthattak az életképfestők (és velük együtt a tájkép, csendélet vagy csataképfestők), ennek köszönhetően Cippertől is nagy mennyiségű alkotás maradt fenn, és a munkái nyomán készült egykorú másolatok is számosak. A „Todeschini”, vagyis a kis német becenevű mester ünneplőbe öltözött, bumfordian kedves, egymás kezét fogó parasztpárt ültet a sajtot és disznósajtot kínáló asztal mögé. Arckifejezésük az „élvezd a pillanatot” (carpe diem) örök bölcsességét sugallja a nézőnek. Árnyékban marad a két muzsikus, a hegedűs és a csellista, de a borral teli poharát köszöntésre emelő fiatal nőhöz hátulról odahajló öregasszony is, aki gesztusával – mintegy kötelező jelképes utalásként – a menyasszonyt csak úgy, mint a nézőt, az elmúlásra emlékezteti.

©Tátrai Vilmos