Férfiképmás Eliasz Nicolaes Pickenoy

Az ötvenhat éves férfi képmása párdarabként összetartozik felesége portréjával, amelyet szerencsére szintén a Régi Képtár őriz (ltsz. 214.), Azért mondhatjuk, hogy szerencsére, mert igen sok esetben a párdarabok a tulajdonos cserék során más-más gyűjteménybe kerültek, vagy akár egyik, akár másik el is veszett. A csípőre tett kézzel álló, a képből büszke mosollyal kitekintő férfi flottaparancsnoki rangban tengerésztiszt volt, mint erre két kardjából, az egyik hosszabb, a másik rövidebb, és a helytartó Móric herceg portréjával díszített aranyláncából lehet következtetni. Felesége arcáról inkább szerénység és alázat olvasható le, és ruhája is a puritán, kálvinista divatot követi. A házastársak portréinak hosszú során látjuk a férfi és a női szerep közötti különbségnek ezt a megjelenítését. Noha név szerint nem ismerjük a két modellt, abban biztosak lehetünk, hogy amszterdami lakosok, Pickenoy ugyanis egész pályája során az amszterdami polgárság nagy tekintélyű portréfestője volt. Arcképeinek minden részletre kiterjedően gondos kivitelezése, dokumentarista valósághűsége, a társadalmi protokoll szabályaihoz maradéktalanul igazodó beállítás- és póz-készlete érthetővé teszik népszerűségét megrendelői körében. A művei iránti kereslet 1631 után sem csökkent, amikor Rembrandt letelepedett Amszterdamban, aki a látvány nyújtotta tényeken, és minden korábbi konvención túlhaladva a valósághűséget élethűséggel gazdagította, immár a lélek és személyiség legrejtettebb titkait volt képes a nézők szeme elé tárni.
©Tátrai Vilmos