Előkelő család étkezés közben Gillis van Tilborch (II)

A flamand mester családi képmásának színpada maga az otthon, ahogyan azt lakói a külvilággal láttatni kívánják. Terített asztal mellett középen ül a családfő, fekete ünnepi öltözéke, amelyhez kalap is jár, inkább a portréfestés mint az étkezés alkalmának szól. Az asztal túloldalán sárga ruhában, ölébe terített kendővel felesége helyezkedik el. Ők mutatják be a családot és otthonukat, ezért csak ők tekintenek ki a képből. A hátrébb ülő legidősebb lányhoz férje, vőlegénye vagy talán egy rokona hajol, a család papja pedig nyájaskodva teszi kezét az illedelmesen mosolygó feleség karjára. A nagylány és a feleség oltalmazásáról tehát a családfőn kívül más is gondoskodik. Az alacsony széken ülő kisebbik lány félszeg engedelmességgel tekint fel anyjára, miközben a kamasz fiú már férfiszerepet vállal: behűtött fajanszkancsóból fémkorsóba önti át a felszolgálásra szánt bort. Azáltal, hogy a szoba csak a néző felé teljesen nyitott, és padlóját és mennyezetét is látjuk, biztonságot nyújtó, barátságosan befogadó térré válik, amelybe meleg fény árad az ólompántos ablakon át. Volt rá gondja a festőnek, hogy a polgári család jólétét mellékszereplőkkel és kellékekkel egyaránt demonstrálja. Baloldalt az asztalon hatalmas aranytál és serleg pompázik, díszes tapéta borítja a falakat, a mennyezet alatt tájképek függenek, szolgák lesik uruk és úrnőjük parancsát, szorgos munka folyik a konyhában. Ebbe a tökéletes harmóniába- tán szándékos iróniával?- csak a civakodó kutyák csempésznek diszharmóniát.
© Tátrai Vilmos