Áldó Krisztus Umbriai festő

A leválasztott falképen Krisztus fiatal férfiként, félalakban jelenik meg kék háttér előtt, egy kerek nyílást sugalló, okkerszínű sávval határolt mezőben. Rövid vörös szakállt visel, szőke haját is vörös kontúr keretezi. Megváltó szerepét a glóriájában látható vörös keresztmotívum jelzi. Jobbját áldásra emeli, bal kezét fekete borítójú, zárt könyvön nyugtatja, mely tanítói és bírói mivoltára utal. A szorosan teste köré csavart vörös köpeny redőzése bal vállának tömegét és a balról érkező megvilágítást hangsúlyozza.

A freskót Pulszky Károly, az Országos Képtár igazgatója vásárolta feltehetően Olaszországban, 1893–1895 körül, ezen túlmenően eredetére nézve semmilyen információ nem áll rendelkezésünkre. Téves ugyanis az az utóbbi két évtizedben több helyen publikált állítás, mely szerint a mű azonos lenne egy apostolfejet ábrázoló freskótöredékkel, melyet Pulszky egy Keresztre feszítés Szűz Máriával, egy férfi szenttel és egy kelyhet tartó angyallal témájú freskóval (ltsz. 1067) együtt vásárolt meg. (Pulszky egy feljegyzése szerint az utóbbi két falkép az assisi Santa Caterina ispotály homlokzatáról származott). Az Országos Képtár 1894. augusztus 19-én kelt szerzeményezési irataiban az apostolfejet az alábbi módon írták le: „Vállon alól, balra nézve, teljes arczélben van az apostol ábrázolva, kinek haja, szeme s szemöldöke, bajusza s szakálla barna, köntöse pedig vörös. Töredék, méretei 41.5 : 30 cm”. E mű tehát egy balra forduló, profilból ábrázolt apostolbüszt volt, nem pedig egy szemből megjelenített, keresztes glóriás Megváltó, s méretei, arányai sem egyeztek az Áldó Krisztuséival. Mitöbb, az Áldó Krisztus szerzeményezéséről is fellelhető egy feljegyzés az alapítandó Szépművészeti Múzeum számára vásárolt műtárgyak 1896-os, összesített kimutatásában az alábbi szöveggel: [folyó szám] 306, [leltári szám] 1382, [a tárgy megnevezése] Krisztus képe, Fresco, [a mester vagy iskola] Toskan falfestés, XIV. századból. A jegyzékben a proveniencia és a vételár mellett csak egy-egy kérdőjel szerepel, és megjegyzésben ez áll: „nem tudni kitől v. mily áron vétetett”. Peregriny János titkár 1914-ben publikált állagjegyzéke egyértelműsíti, hogy valamilyen okból a vásárlás idején az apostolfej helyett az itt tárgyalt Áldó Krisztust leltározták be („E mű az 1894. aug. 19-i jegyzőkönyvben előforduló ’apostolfej’ helyett fogadtatott el.”).

Az Áldó Krisztus eredetére tehát jelenleg legfeljebb stiláris jegyeiből következtethetünk. A festői nyelvezet, a lágy formák, az oldott ecsetkezelés és az élénk kolorit alapján umbriai festő alkotása lehet, aki feltehetőleg orvietói volt vagy orvietói hatás alatt állt. Az elnagyolt kivitelezés, az anatómiai részletek és a plasztikus formák érzékeltetésének hiányosságai másodvonalbeli mester kezére vallanak.

Ez a típusú, medalionba foglalt áldó Krisztus-ábrázolás a 14. század során terjedt el Umbriában, s gyakran szerepel boltívek és boltozatok záradékában, azaz vízszintes pozícióban, a hívekre letekintve. A budapesti Áldó Krisztust azonban inkább egy függőleges falszakasz felső részén kell elképzelnünk, mivel a medalion teteje egyenesen záródik, ezért lehetséges, hogy az okker sáv eredetileg mindkét irányban oldalt egy vízszintes festett sávban folytatódott. A falkép egykori festészeti kontextusából ezen felül a medaliont körülvevő vörös háttér és egy, a térbe jobboldalt alul benyúló töredékes motívum maradt fenn. Ez utóbbi talán egy perspektivikusan ábrázolt párkány sarka és egy festett architektonikus környezetet sugall.

Amennyiben még áll az épület, ahonnan a falképet leválasztották, s őriz ugyanehhez a dekorációhoz tartozó freskómaradványokat, lehet még remény arra, hogy egykor majd többet is megtudhatunk az Áldó Krisztus eredeti helyéről és készítésének, leválasztásának körülményeiről.

© Sallay Dóra 2025