Kúttál peremtöredéke a pilisi ciszterci apátságból

Vörös mészkőből faragott, kör alaprajzú kúttál felső szélének, a kút kávájának töredéke. A faragvány teljes megmunkált felülete csiszolt. Felső oldala vízszintes sík. Homlokoldala tagozott: keskeny, csonka homorlat fölött függőleges lemeztag tagolja. Bal oldala szemcsézett illesztési sík, jobb oldala és hátulja szabálytalan törésfelület. A tetejét és a homorlat felületét masszív vízkőlerakódás borítja.

A peremtöredék az 1184-ben alapított pilisi ciszterci apátság többszintes gótikus csorgókútjának a töredéke. A kútból fennmaradt, mindössze tizenhét darab töredék közül tizenötöt a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteménye, kettőt a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum őriz.

Maga a kút egy nyolcszög alaprajzú, boltozott kútházban állt, amely az apátsági templom déli oldalán kialakított kerengő déli folyosójáról nyílt. A kútházat és a benne szabadon álló kút töredékeit Gerecze Péter 1913-as, valamint Gerevich László 1967–1982 között zajló ásatásai hozták felszínre. A kútház járószintje alatt in situ megmaradtak a kútépítmény vízvezetékeinek maradványai, amelyek alapján rekonstruálhatóvá vált a kútba be- és kifolyó víz útja. Noha a kút fennmaradt töredékei a kút eredeti felépítményéhez képest rendkívül csekély számúak, azonban a róluk leolvasható technikai és szerkezeti összefüggések lehetővé tették a csorgókút elméleti rekonstrukcióját, a rajtuk fennmaradt díszítőelemek pedig a kút stilisztikai értékelését. Sajnálatos, hogy az 1913-as ásatáskor előkerült faragványok egy része mára elveszett, csupán korabeli fotók és rajzok őrizték meg őket. Az 1913-as ásatásról készült rajz- és fotódokumentáció, valamint a fennmaradt töredékek feldolgozása, illetve a kút elméleti rekonstrukciói (1992, 2007, 2018) Takács Imre nevéhez fűződnek, aki 1992 óta számos cikkben és könyvben publikálta őket.

A négyszintes kútépítmény négy, felfelé egyre kisebb kör alaprajzú medencéből, valamint azok közepén álló, az egyes medencéket (kúttálakat) tartó és felfelé egyre karcsúbb középpillérekből állt. A víz a pillérek és a kúttálak közepén, egy hengeres vájatban futó vezetéken jutott fel a kút tetejére, ahonnan a legfelső pillér oldalába vésett kivezető nyílásokon át először a legfelső kúttálba, majd onnan a kúttál pereme alatt elhelyezkedő, ólomcsővel bélelt kifolyókon keresztül a közvetlenül alatta lévő medencébe folyt, míg végül lejutott a legalsó medencébe, ahonnan a kútház padozata alatt húzódó és a kolostor zárt vízvezetékrendszerébe bekapcsolt vízvezetékben haladt tovább.

A kútépítmény legalsó szintjén egy körülbelül 320 cm átmérőjű, kör alakú medence helyezkedett el, amelyet alul világosbarna színű, édesvízi mészkőből faragott lábazati lemezek (ltsz. RMO_92.1–4.), valamint a köznyelvben gyakran „vörös márvány”-nak nevezett, valójában vörös mészkőből faragott, téglalap alakú, íves oldallapok alkottak, melyeket csapokkal rögzítettek a lemezek tetejébe vájt csaplyukakba, illetve egymáshoz. A medence közepén egy dekoratív fejezettel ellátott kötegpillér emelkedett, amelynek hengeres pillérmagjához hat darab, feltehetően hasáb alakú tám járult. Töredékek hiányában ma már nem dönthető el, hogy milyen kőből készült a pillér, illetve az sem, hogy pilier cantonné vagy en-délit típusú volt-e. A pillér hengeres magja magába foglalta a kútépítmény vízvezetékét, amelyen keresztül a víz eljutott a kút legfelső szintjére. Maga a kutat tápláló forrás a kolostortól pár száz méterre fakadt, és innen érkezett zárt vezetékben az apátság kútjába, majd a legalsó gyűjtőmedencéből tovább a kolostornégyszög különböző pontjaira. A pillért egy vörös mészkőből faragott, nagyméretű (125 cm átmérőjű), ugyanakkor meglehetősen lapos (mindössze 14 cm magas), több darabból összeillesztett, kör alaprajzú fejezet zárta le, amelynek alsó oldalát alul hat, négyzet alakú, csiszolt, pálcatagos nyaktag (ltsz. RMO_92.3.5.) és fölötte növényi ornamentikával borított, rézsútosan kialakított kehely alkotta (ltsz. RMO_55.1025.), míg a fejezet felső oldala sík, illesztési felület volt. A kelyhet éles kontúrú karéjos levelek borították, két, egymást részben kitakaró rétegben (a karéjos levelek alatt és között erőteljes középérrel kialakított, eredetileg bimbóban végződő levelek). Noha a levelek elrendezésében felfedezhető némi játékosság, a mára egy kivételével csak az 1913-as ásatás fotóiból ismert ornamentális töredékekből kitűnik, hogy a motívumok sematikusan ismétlődtek a kehely teljes felületén. A stilizáló, élesen metszett levelek az apátság számos más pontján is megjelentek (pl. a kerengő kötegpillér- és ikerfejezetein, a templom nagyméretű konzoljain), de feltűntek az ócsai premontrei prépostság fejezetein és a kalocsai (második) székesegyház falpillérfejezetein (pl. RMO_55.1588.) is.

Ez a nagy méretű pillér tartotta a kút második szintjének vörös mészkőből faragott, hozzávetőleg 250 cm átmérőjű kúttálát (ltsz. RMO_55.1023–24., RMO_2024.3.3.), melynek közepéről egy négyzetes talplemezen álló, attikai oszloplábazattal ellátott, körülbelül 30 cm átmérőjű, fehér mészkőből faragott, hengeres pillér emelkedett, amelynek középtengelyében a vízvezeték számára kialakított hengeres furat helyezkedett el. E fölött emelkedett a kút harmadik szintje, benne egy nagyjából 140 cm átmérőjű, rózsaszínes fehér mészkőből faragott, de kívül-belül fehérre festett tállal (ltsz. RMO_2024.3.1–2.), valamint annak közepén egy középső pillérrel, amelynek formája, színe és mérete nem ismert. E pillér tartotta a kút vörösbarna színű homokkőből készült, ezúttal kívül vörösre, belül fehérre festett negyedik tálját, amelynek átmérője nagyjából 70 cm lehetett (ltsz. RMO_92.3.6–7.). A negyedik medence közepén egy világos színű homokkőből faragott, gúla alakú, sarkain pálcataggal bővített, karcsú pillér emelkedett (ltsz. RMO_92.3.8–9.), amelynek az egyik felső elemén, az oldalakba vésett kifolyókon keresztül tört elő, és folyt le a víz a legfelső kúttálba. A pillér, s egyúttal a kútépítmény záró eleme egy többszintes, karcsú fiálé lehetett. Noha a fennmaradt kútelemek lehetővé teszik a kút szerkezeti rekonstrukcióját, azonban ez korántsem lehet teljes: ezekből ugyanis nem határozhatók meg a kút és azon belül az egyes szintek magassági arányai, valamint egyes pillérek formája sem.

Figyelemreméltó, hogy a kútépítményen, de talán magán az azt befoglaló kútházon is érvényesült az a pilisi apátság területén több helyütt (templom, kerengő, illetve a Gertrúd-síremlék) alkalmazott, a vizuális hatást fokozó dekorációs elem, amelyben előszeretettel váltogatták a homokkő (vagy mészkő) szürkésfehér, matt és a fényesre csiszolt vörös mészkő ragyogó vörös színeit, ahol pedig a vörös mészkő helyett világos színű homokkövet használtak, ott a kúttál külső oldalát vörösre festve teremtették meg a ritmikusan váltakozó színsávok illúzióját.

A kút rendkívül fontos eleme volt minden ciszterci kolostornak. Egyfelől megtestesítette a Szent Bernát-i regulában megfogalmazott hasznosság elvét, amely szerint a ciszterci kolostoroknak rendelkezniük kell a szerzetesi élethez szükséges minden dologgal, így tiszta vízzel is, másfelől Szent Bernát misztikus tulajdonsággal ruházta fel a kutat, mikor a lélek megtisztulásának eszközeként és annak helyeként hivatkozott rá. Ebben az értelmezésben a kútház és benne a kifinomult felépítésű, virtuózan kivitelezett többszintes kút a spirituális elmélkedés kulisszája volt. Ilyen többszintes, 12–13. századi kútépítmény szépszámmal maradt fenn külföldi ciszterci apátságokban, bár egy részük átalakított formában (pl. Le Thoronet, Pontigny, Poblet, Maulbronn, Heiligenkreuz, Zwettl stb.), ugyanakkor a magyar emlékanyagban a pilisieken kívül csupán egyetlen töredék (Fiálétöredék vízköpővel Kercről) utal a ciszterci kolostorok egykori kútépítményeire.

A pilisi csorgókút datálását írott források nem segítik. Készítési idejének meghatározásában az apátság építéstörténete és a kút fennmaradt töredékeinek, legfőképpen a kút első szintjén álló fejezetes kötegpillérnek (ltsz. 55.1025; 92.3.5.) a stíluskritikai elemzése nyújthat támpontot: részben e pillérforma (hengeres pillérmagból és hasáb alakú támokból álló kötegpillér) magyarországi megjelenése legkorábban a 13. század elején, részben pedig a pillérfejezet ornamentikájának jelenléte Esztergomban (Szent Adalbert-székesegyház, királyi palota), Pilisen, valamint az ócsai premontrei prépostság és a kalocsai (második) székesegyház faragványain. A levélmotívum „vándorlása” arra utal, hogy egy kora gótikus formakinccsel dolgozó kőfaragócsapat tevékenykedett Esztergomban, akik az itteni műhelyből kiválva először Pilisen, majd innen is továbbállva Ócsán, aztán Kalocsán folytatták tevékenységüket. Ezen építkezések elsősorban formaelemzésen alapuló időablakai, valamint az a kevés történeti forrás, amely közvetett információval szolgál a pilisi ciszterci apátság építéstörténetéhez, együttesen arra utalnak, hogy a kút építésének tágabb időpontja a 13. század első évtizedeire (1200–1230 k.), szűkebben a 13. század első évtizedére, talán annak korai éveire tehető.

Kutnyánszky Ildikó