A Piazza del Campidoglio Rómában Bernardo Canal

Az Antoninus és Faustina templomát ábrázoló, 53. 498 leltári számú kép párdarabját a szakirodalom immár közmegegyezéssel Antonio Canal, vagyis Canaletto apjának, a díszlet- és vedutafestő Bernardo Canalnak tulajdonítja. Baloldalán az előbb bencés, majd ferencesrendi templom 13. századi, burkolatlan homlokzata látható a hozzá felvezető meredek lépcsővel, amely az 1348. évi pestist követően készült. A képfelület nagyobb részét a Piazza del Campidoglióra vezető, alul egy-egy gránitoroszlánnal, felül a dioszkurok, Castor és Pollux szobrával díszített széles lépcsőzet, valamint a Michelangelo tervei alapján épített Palazzo Nuovo és a városházaként szolgáló Palazzo Senatorio tölti be. Marcus Aurelius lovasszobra már rejtve marad a néző előtt. Az ünnepélyes, monumentális hatású városrészletet hangulatos staffázs teszi a mindennapi élet színterévé. A templomlépcsőn két barnacsuhás, beszélgető szerzetes halad felfelé, a tér felé elegánsan öltözött hölgyek és urak mennek, sétálva vagy éppen társalgásra megpihenve, a templomlépcső oldalfalához tapasztott szegényes lakóhely előtt kötélen száradnak a lepedők és a fehérneműk, jobboldalt, az árnyékban, még egy vizelő férfi hátalakja is helyet kapott. Ugyanitt, jobboldalt, a „költői szabadság” jegyében egy növényekkel benőtt, oszlopos ókori rom alkotja a sötét előteret, amely kontrasztot alkot a festmény többi, fénnyel megvilágított részével. Középen ugyanennek a sötét előtérnek alkotják részét a kicsiny bokrok és gyomnövények, amelyek, végtére is az embert és minden művét időben megelőzték.
ⒸTátrai Vilmos