Szent Katalin
Régi Magyar Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1220 körül |
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | homokkő |
| Méret | szoborméret: 9 × 8,5 × 6 cm |
| Leltári szám | 2024.2.1M |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Domborművű figuráról letört, fedetlen fej töredéke. A fej hátsó és alsó része, valamint az arc jobb oldala a jobb szem nagyobb részével hiányzik. Hátul a dombormű alapsíkjához csatlakozó, töréssel végződő nyúlvány. Az elülső ferde törés érintetlenül hagyta az arc felső formáit és a haj nagy részét. A magasra íves szemöldök alatt élesen rajzolt, tágra nyílt, mandula alakú szemek: a bal szem ép, míg a jobb szemből csak a felső szemhéj töredéke, a szemüreg és a szemöldökív részlete maradt meg. A bal szem alatt a járomcsont erősen kidomborodik. Az orrnyereg jól kivehető, de az orrlyukak hiányoznak. A fejtetőről rendezetlen, göndör fürtök lógnak a legömbölyített magas homlokba, míg az arc mindkét oldalát dús, lágy esésű, hullámos fürtök keretelik. A haj egymásba fonódó barázdáiban fehér festék maradványai láthatók. A haj hátul, a nyúlvány felé sematikusabb és kevésbé kidolgozott. Az arc alsó részének a hiánya miatt nehéz eldönteni, hogy a töredék férfi vagy női figura arca volt-e, ugyanakkor a lágy esésű, játékosabb hajkialakítás az ismert férfi fejek párhuzamba rendezett, fegyelmezettebb hajához képest talán inkább női arcra utal.
A fejtöredék lelőhelye és megtalálási körülményei ismeretlenek, 1994-ben, civil felajánlás útján került a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe, mindazonáltal a méret, az anyag és a kialakítás alapján egyértelműen annak a francia szobrász által Magyarországon faragott díszes síremléknek volt a része, amit a pilisi erdőben 1213-ban meggyilkolt Gertrúd királyné sírja fölé emeltek 1220 körül. A finoman profilozott, gerecsei vörös mészkő lábazati párkányból és fedlapból, valamint az általuk közrefogott, aranyozott és színesre festett domborművekkel díszített, szürkés-sárgás homokkőből faragott oldallapokból álló tumba tetején Gertrúd királyné szintén homokkőből faragott, életnagyságú halotti portrészobra, az ún. gisant feküdt, a feje alatt párnával, a párnát egy-egy kezükkel két oldalról tartó, másik kezükben füstölőt lóbáló angyalokkal körülvéve. A domborműves oldallapokat architektonikus részletekkel aprólékosan kidogozott háromkaréjos árkádok alatt, trónuson ülő (a hosszoldalakon), illetve álló (a rövidoldalakon) alakok díszítették.
A töredéket a fej formája és a mérete a síremlék oldallapjait díszítő figurasorozathoz kapcsolja.
Takács, Imre, “Gertrudis királynő síremléke”, In: Pannonia regia: Művészet a Dunántúlon 1000-1541, 1994, 248-269. o.
Takács, Imre, “A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései”, in: Majorossy J., dr. (szerk.): Egy történelmi gyilkosság margójára. Meráni Gertrúd emlékezete, 1213-2013, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014, 189-202. o.
Takács, Imre, “The Tomb of Queen Gertrude”, Acta historiae artium Academiae Scientiarum Hungaricae 56 (2015), 5-88. o., 10-11. o., 3.30. sz., 125-126.
Takács, Imre, A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában, Balassi Kiadó, Budapest, 2018, 124-158. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.