Alvó lány Rómában működő festő

A festményt ismeretlen időben körbevágták, így nem tudjuk, eredetileg lényegesen nagyobb, több alakos kompozíció volt-e, vagy csak egy kisebb rész ment veszendőbe. Annak a többször megfogalmazódott feltevésnek, hogy a bűnbánat gyötrelmei után álomba merült Magdolnát látnánk a képen, nincs perdöntő bizonyítéka. A kutatók legtovább a Rómában, Mantovában, majd Velencében működő Domenico Fetti nevéhez kötötték a képet, emellett a firenzei Sigismondo Coccapani, a genovai Bernardo Strozzi, illetve a pályáját Rómában kezdő francia Claude Vignon szerzőségének lehetősége merült fel, de egyik mestermeghatározás sem bizonyult cáfolhatatlannak. Márpedig az Alvó lány a 17-ik századi festészet egyik remeke. Ami ezen a képen történik, az mind a festészet világán belül, retorikus hatáskeltés nélkül zajlik. A mozgékony fény-árnyék játékot vérbő kolorizmus dúsítja. A hullámokat vető ingujj és a gyűrött kendő hasonlóképp élni látszik, mint a leány üdén fiatal arca és lazán kendőbe markoló húsos ujjai. Sűrű festékfelvitellel, tapintásra ingerlő anyagszerűséggel került a vászonra valamennyi részlet. A haj díszei, a gyöngyök, virágok, a puha toll egy pompás csendélet érzékletesen megörökített motívumai. A főtéma az álom, és ehhez a bujkáló mosoly ugyanúgy hozzátartozik, mint az öntudatlan kéztartás, vagy az aranyszállal hímzett, díszes vörös terítő félecsúszása. Bensőséges hatású ez az apró rendetlenség: nem lehet kétségünk, hogy a párnát és vele a terítőt alvás közben, könyökével mozdította el a lány.
©Tátrai Vilmos