A gyermek Pyrrhos oltalmat kér Glaukias illyriai királytól és feleségétől Angelika Kauffmann

A svájci származású, sokoldalúan tehetséges festőnő itáliai tanulmányai során a klasszicizmus elkötelezett híve lett. Ez az 1794-ben Rómában szignált műve is teljes összhangban áll a Winckelmann teóriái által szentesített irányzat normáival és szellemiségével. A színre vitt történet erkölcsi tanulságának közvetítését, a néző együttérzésének felkeltését szolgálja a szereplők világos, áttekinthető csoportosítása, a kompozíció racionális felépítése, a mértéktartó színezés, a kifejező, deklamáló, de féken tartott gesztikuláció, és a szintén egyszerre beszédes és túlzásokat kerülő mimika. A képen ritkán ábrázolt történetet látunk. Kauffmann Plutarkhosz szövegére támaszkodva azt a Kr. e. 316-ban játszódó történetet jeleníti meg, amelyben Glaukiász illír király menedéket ad a hazájából elűzött Aiakidész, épeiroszi király gyermekének, a majdani híres hadvezérnek, Pürrhosznak. Plutarkhosz krónikája szerint, amikor a gyermeket szülei Glaukiász és felesége lába elé tették, a még járni nem tudó Pürrhosz felkapaszkodott az illír uralkodó térdére. Noha királyi palotában vagyunk, a környezetet csak egy falrész, egy sima oszlop és egy függöny jelzi. A két leghangsúlyosabb szín a király köpenyének vöröse és felesége ruhájának sárgája. Az érzelmek kifejezésében megfigyelhetjük, hogy a klasszicista retorika már nem kevés szentimentalizmust is magába foglalt. A Rómában festett kép egy Bécsben élő litván gróf megrendelésére készült, és 1795 decemberében érkezett meg a császárvárosba.
©Tátrai Vilmos