Az Adógaras Bernardo Strozzi (Il Cappucino; Il Prete Genovese)

A kép témája Máté evangéliumának (22, 15-21) az az epizódja, amelyben Jézus a farizeusoknak, akik hatalomellenes kijelentésen akarták őt rajtakapni, és ezért megkérdezték tőle: „szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem szabad”, így válaszolt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek ami az Istené!” Az egyház iránti hűség és a világi hatalommal szembeni lojalitás követelménye folyamatos időszerűséget biztosított a témának. Strozzi negatív hősei, a farizeusok, szuggesztív élethűséggel bemutatott plebejus típusok, de nem az ármány és gonoszság megtestesítői. A naturalizmusnak ez az eszményítő átszellemítése összhangban van a kompozíció érett reneszánszot idéző, klasszikus harmóniájával. Ennek nem mond ellent, hogy az élénk gesztikulációban, a beszédes tekintetekben hatalmas érzelmi, indulati energiák sűrűsödnek, így a legnemesebb értelemben vett teatralitás állítja szembe Jézus szelíd bölcsességét ugrásra kész ellenfeleinek kaján kíváncsiságával. A megvilágítás mesteri manipulálása, a szín- és fény-árnyék kontrasztok, valamint a változatos faktúrát eredményező bravúros festékfelvitel magával ragadó elevenséget kölcsönöznek a jelenetnek. Az Adógaras önmagában is feljogosítana bennünket arra, hogy Strozzit a festészet legnagyobb virtuózai és koloristái között tartsuk számon.
A kompozíciónak további hét, a műhely több-kevesebb részvételével készült replikájáról tudunk. A budapesti példány kivitelezésének magas színvonala nem hagy kétséget teljes sajátkezűsége felől.

Tátrai Vilmos©