Angyal
Régi Magyar Gyűjtemény
| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1220 körül |
| Tárgytípus | kőfaragvány |
| Anyag, technika | homokkő |
| Méret | 9 x 20 x 12,5 cm |
| Leltári szám | 90.22.42M |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Fekvő alak jobb vállrészéből letört töredék két darabból, a kar vonalában, törésfelület mentén, de jelentős hiánnyal összeillesztve. A töredék teteje és jobb oldala végig törött, középtájon jelentős anyaghiánnyal. Alja simára faragott, sík. Az ép felületeken a jobb vállat takaró köpeny alatt redőzött ujjú tunikába bújtatott jobb felső kar töredéke látható. A finoman ívelt vállat köpeny borítja, amely élesen elválik a testet fedő tunikától. A domború vállon megjelenő kisebb, sík felület feltehetően utólagos levésés (javítás?) eredménye. A felső test vonalát ívesen követő köpenyszegély felső része a ráapplikált zsinór miatt, –ami a köpenyt a mellkason összefogta–, vastagabb és plasztikusabb, mint a köpeny alsó, test alá befutó részén. A köpeny alól kibontakozó felső kart éles bevésés választja el a mellkastól. A kart függőleges redőzésű, bő tunikaujj takarja. A tunika felületén fehér alapozás és a rózsaszín réteg (matt arany) nyomai, míg a köpeny külsején fehér alapozás és ultramarin, belsején élénkpiros festék maradványai láthatók.
A darabok a pilisi ciszterci apátság romterületén, a Gerevich László által vezetett ásatás során kerültek elő 1975-ben (vállrész) és 1977-ben (karrész), mindkettő nem dokumentált, ismeretlen helyről. Anyaga, kialakítása, de mindenekelőtt az a kontextus, amibe a töredéken ábrázolt forma beilleszthető, ahhoz a francia szobrász által Magyarországon faragott díszes síremlékhez köti a töredéket, amit 1213-ban a pilisi erdőben meggyilkolt Gertrúd királyné sírja fölé emeltek 1220 körül. A finoman profilozott, gerecsei vörös mészkő lábazati párkányból és fedlapból, valamint az általuk közrefogott, aranyozott és színesre festett domborművekkel díszített, szürkés-sárgás homokkőből faragott oldallapokból álló tumba tetején Gertrúd királyné szintén homokkőből faragott, életnagyságú halotti portrészobra, az ún. gisant feküdt, a feje alatt párnával, a párnát egy-egy kezükkel két oldalról tartó, másik kezükben füstölőt lóbáló angyalokkal körülvéve.
Jelen töredéket a faragás méretarányai a királyné gisant szobrához kapcsolja, aminek ez a legnagyobb fennmaradt darabja.
Gerevich, László, A pilisi ciszterci apátság, Studia comitatensia: tanulmányok Pest megye múzeumaiból, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1984.
Vorwerk, Ursula – Schurr, Eva (eds.), Die Andechs-Meranier in Franken : Europäisches Fürstentum im Hochmittelalter: Ausstellung, Verl. Ph. von Zabern, Mainz am Rhein, 1998, 1.21k. sz. (Imre Takács), 199.
Takács, Imre, “A Gertrúd-síremlék rekonstrukciójának kérdései”, in: Majorossy J., dr. (szerk.): Egy történelmi gyilkosság margójára. Meráni Gertrúd emlékezete, 1213-2013, Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2014, 189-202. o., 16.
Takács, Imre, “The Tomb of Queen Gertrude”, Acta historiae artium Academiae Scientiarum Hungaricae 56 (2015), 5-88. o., 4.1. sz., 133-134.
Takács, Imre, A francia gótika recepciója Magyarországon II. András korában, Balassi Kiadó, Budapest, 2018, 124-158. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.